Napi Hírek, 1930. november/2
1930-11-25 [0239]
§ A Magyar Távirati Iroda jelenti: A képviselőház pénzügyi, közgazdasági és közoktatásügyi bizottsága Kenéz Béla elnöklósével na délután folytatta a takarékossági törvényjavaslat tárgyalását, A kornány részéről Wekerle Sándor pénzügyminiszter, gréf KLebelsberg Kuno vallás- es közöktatásügyi miniszter, ^valamint Vargha Imre, Kerntler Kálmán és Jahsbb Oszkár államtitkár^ett^részt az ülésen^ A ^bizottsággal ülésének elején folytatta a javaslat általános vitáját. Pintér Lászlé és Turi Béla elfogadták a javaslatot. A törpeiskolák megszüntetését nem ellenezték, kérték azonban a minisztert, hogy csak a legszükségesebb esetben éljen ezzel az eszközzel. Szinyei-Merse Jenő rámutatott azokra a hatásokra, amelyeket az állami üzenek racionalizálása jelent a munkanélküliség szempont iából. Kérdezte, helyes-e ilyen körülmények között a racionalizálás-és jelent-e pénzügyi eredményt a tervezett tízszázalékos létszámapasztás, A javaslatot elfogadta. Vasadi Balogh György aziránt érdeklődött, hogy a törpeiskolák összevonása esetén elhelyezi-e a miniszter a felszabadult tanerőket. Petri Pál államtitkár kijelentette, hogy az összevonás következtében megszűnő iskolák tanítóit az állam átveszi. Görgey István elismerte, hogv a mai helyzetre való tekintettel a közalkalmazottak létszámának apasztasa szükséges a kiadások csökkentése miatt, hangsúlyozta azonban, hogy ez megnehezíti a jövő generáció elhelyezkedését. Lehetetlennek tartja \ hogy generálisan vigyék keresztül ezt az intézkedést, mert hiszen például a postánál a fejlődés, a vasútnál pedig az üzenbiztonság megköveteli a kellő létszán fentartását-Kérte a minisztert, hogy ennél a r két üzennél szüntesse neg a B.csoportot, Wekerle Sándor ponzügyniniszter köszönetet ^mondott a bizottságnak azért, hogy általában^helyeselte^a kornány takarékossági törekvését. Jóllehet ^helyesli a takarékosság minél nagyobb mértékét, a most tervezett intézkedéseken túlmenő takarékosságot azonban .nen^tart lehetségesnek. / Sokan hibáztatják a kormányt azért, hogy az előző években a költségvetés folyton emelkedett, ugyanakkor azonban rigjelmejpJkivül hagyják azt, hogy a világgazdasági krízis jel őr elátható [ nem völtj valamint hogy a háború utáni es az inflációs korszak olyan állapotokat teremtett,hogy a kormánynak fokozott mórtékben kellett a gazdasági elet talpraállitasára sietnie. Annál inkább íontm volt ez nálink, mert abban az időben^kevésbbó állottak külföldi pénzforrások rendelkezésre. Feltétlenül szükséges, hogu a redukcióra törekedjünk, a kornány igyekezni is fog erre a jövőben is, azonban ezen a téren is bizonyos nérsokletet kell tartani, nert kétségtelen, hogy ninden^redukciónak visszahatása van a termelésre ós a fogyasztásra, JSmlitettók azt^is, hogy a szanálási költségvetés négyszázmillió aranykoronás végösszegével szemben mai költségvetésünk annak kétszerese, A két költségvetést azonos nevezőre kell hozni, s akkor megállapíthat^, hogy a szanálási nettó négyszázmillió aranykoronás költségvetés ötszáznegyvennégymillió pengőt jelent, mai költségvetésünk pedig nettó hótszazhárommillió pengő, a különbség tehát százotvenkilencmillió pengő. Ez nem Jelenti természetesen azt, hogy ne törekednénk állandóan a költségvetés további apasztásara. Azt is szóbahozták, hogy a havi jelentésé: nem mutatják ki a kiadások osökkenését, /Folytatása következik./
