Napi Hírek, 1930. szeptember/1
1930-09-09 [0234]
5 A Magyar Hírlapírók Országos Nyugdijintézete elnökének, Vass József népjóléti miniszternek halála alkalmából ma délután 4 órakor az Otthon-Kör nagytermében igazgatósági ülést tartott, amelyre meghívta nemcsak az intézet, hanem a Magyar Uiságirók-EgyesUlétnek és az Újságíró Szanatórium Egyesületnek-valamennyi tagiát, A zsúfolásig megtelt teremben Lenkey Gusztávj a Nyugdíjintézet alelnöKs, a következő .beszedet intézte a megjelentekhez, akik mély meghatottsággal állva hallgatták végig a kegyeletes, megemlékezést: . - Nehéz az én * A sorom, amikor annak a férfiúnak földi elmúlását-kell bejelentenem, aki intézményünket uijáalkotta és patrónusunk volt. Még fülünkbe, csengenek a klasszikus szónok szavai, amelyekkel a magyar társadalmat nyugdíjintézetünk félszázados fennállásának méltó megünneplésére serkentette. A sziv, amely bennünket újságírókat teljes szeretetébe fogadott, megszűnt dobogni, a kéz, amely intézményünket romjaiból felépítette, örökre megdermedt. -'Nagy a mfc fáidalmunk, mert pótolhatatlan a veszteségünk. A legértékesebb, a legmunkásabb magyarok egyike szállt sirba. Szociális clf ondolásai és tevékenysége korszakot alkotnak. Egyénisége történelmi jelenóségü. Milyen sivár elképzelni a magyar' közéletet az o jiellegzetes alakja nélkül, az 5 verőfényes elméje hijián. Mi újságírók pedig az államférfin,, a magyar népmentés gondolatának apostolán kivül a fényes közírót, az újságírók igaz és szíves pártfogóját siratjuk benne, azt az embert, aki uj életre keltette 'nyugdi j intézetünket, amelynek, fái dalomé/cs ak rövi d ideig lehetett vezére, fíomok előtt siránkoztunk, amikor / ai *án?lag / Vass József élünkre állott. Az áliami hatalom és a társadalom közönnyel szemlélte annak az intézménynek pusztulását, amely valaha pályává avatta az újságírást. Alig van az embertarsaságak életében gyilkosabb kór a közönynél. Vass József megbirkózott vele és felemelt bennünket, hirdetvén^ hegy most' már egyenes vonalban, megtorpanás nélküi jut majd el oda nyugdíjintézetünk, • ahol nemzeti és emberséges hivatását ismét maradéktalanul teljesítenie kell. Kevés ember szerette az újságírók mesterségét jobban nálánál. Alig viselte valaki inkább szivén az újságíró sorsát. Es ki értékelte az újságírót miként Vass József? Lelkünkbe vésődtek azok a szavak, amelyeket épen ebben a teremben mondott rólunk: Ti vagytok - úgymond - ennek a nemzetnek a vigasztalói és ez a nemzet'összeroskadna. * ha nem szakadatlanul muzsikálnátok lelkébe;. „ agyába a munkát, az élet hitét, a feltámadást, ha szakadatlanul öntudatra nem ébresztenétek pillanatnyi dermedtségéből. A ti lelketek sugározza ki ezt az energiát. A ti lelketek . . sugarai mennek bele a magyar lelkekbe és ettől emelkedik, acélosodik a magyar lélek. Mi is, az állam ormán, a többiek is, az intelligencia és a nép, amely két keze munkájával, verejtékével beleragad a földbe, - ez a névtelen óriás - mi mindannyian, * a ti lelketek sugárzását érezzük. Ti vagytok ennek a nemzetnek vigasztalói. Szeretnék virágot dobni ennek a hivatásnak az asztalára. Szeretném a kezemet, a karomat kitárni felétek és azt kérni tőletek: Ne haragudjatok, gyerekek.fiük, ne feszítsétek cl sohasem a reménységteket és bátorságtokat és ne felejtsetek el, hogy szörnyű magasságban van a toll, amely kezeteknek adatott. Enne!, vagyto.x'szolgái, vigasztlíi és mesterei, ezt a hivatást teljesítsetek es ezt a nemes, nagy; lelket kivánó munkát áldja meg bennetek a jó Isten! • ., • • . /Folyt, köv./
