Napi Hírek, 1930. június/2

1930-06-16 [0229]

/a vallás és közoktatásügyi miniszter Üdvözlése. II. folytatás,/ Ez ürömcsepp, amely belevegyül a mii örömnapba, \,„,, Ha visszatekintünk, azt hiszem,büszkén, emelt fővel állhatunk a nemzet előtt. Egyet kivánok hangsúlyozni. Igazságtalan a történetirás, amely csak fejedelmeket, minisztereket emleget. A fejedelmeknek és minisztereknek felelőssége az alkotmánnyal szemben tényleg nagy, De aki az életet ismeri, a kormányzatot és a közigazgatást, annáfc. ha őszinte ' akar lenni, meg Kell becsületesen mondania, hogy a valóságból alig- több, mint'tiz-tizenöt százalék az, ami a vezető számlájára írandó, a többi azoké, akik az állami hierarchia különböző fokán hivatottak közreműködni a koncepció előkészítésében és végrehajtásában. Az eredmény oroszlánrésze ;

a tiétek, amint azt a aparlament szine előtt egész őszintén meg is mondottam. Es en azt hiszem, hogyha ilyen nagy szolidaritásban eszmeileg össze tudtunk forrni, akkor emelt fővel mondhatjuk a nemzetnek, hogy olegot tettünk honfiúi tisztünknok. - Nézzük végig, milyen állapotban kaptuk a magyar közoktatás ügyét. Az egyetemi tagozatban két menekült, de t, törvényhozás által fenntartani jónak látott egyetemet találtunk. A debreceni egyetem klinikai épülete tető alatt volt, de vakolatlan és befejezetlen volt: a közgazdaság egyetem személyzete ki volt nevezve, de nem volt hajléka. Mindezt megterem tettük, úgyhogy egy éven belül készen állanak és javára válnak a mgy magyar Aiföldnekes a Dunántúlnak. De nézzük, milyen: .állapotban volt a közoktatás? Ötezer tantermet ós tanitói lakást kellett építenünk ós most, amikor a szervezési osztály ennek az akciónak befejeztétoei megvizsgálta ezt a helyzetet, rájöttünk arra, hogy második ugyanekkora akcióra vam szükség majdnem ugyanéluayi objektummal. Kérdem, na ez az ötezer objoktum nem jött volna létre, hol állanánk ma, amikor önnek az akciónck lebonyolítása után majdnem ugyanannyira van még szükség. Mindez megcsináltuk kózt kézbe téve közös erővel s ezek ma. közkincsei a magyar nemzetnek, w' - En a mai nr.pon nem mondhatok egyebet, mint hogy kösábnöm a. nemzet nevében a munkának azt a hatalmas részét, amelyet ti' végeztetok es nem én. En őrlődtem a dolgok élén, mint a tiszt megy a zászlóalj élén, de mögötte mégis a zászlóalj az, amely üz, halad és cloremegy. Ezért köszönöm azt ?.z elismerést, amelyet kifejezésre juttattatok, koszönöm a szolidaritás érzését, amellyel egynek erezzük magunkat minisztérium ós miniszter s mi valamennyien Magyarország összes oktatóival; köszönöm a jóakaratot, amit elhoztatok s mindenekfelett azt, hogy annak ellenére, nogy távolról sem tehettem érdeketekben annyit. amennyit szerettem volna^ ez nem volt csorbája érzésteknek, hanem évről-evre eljöttök azért, hogy munka közben megszorítsuk egymás kezét. A minisztérium tisztviselőkara lelkesen ünnepelte gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztert, aki sorra kezet fogott munkatársaival s azután visszatért dolgozószobájába. «——