Napi Hírek, 1930. június/1

1930-06-15 [0228]

t w Ezzel, az utolsó résszel nagyon könnyen l*het véget^zh . " Talán neg s ?n szegyen Tagyarországon egy miniszterre, hogv nen bíborban született es nen oódrusfából laraaott bölosőben ringatták. Igen.' az én apán olyan szegény dolgozó ember volt. nint akárki önök között. Az én apán kapát vett a kezébe, anikor iparéval nen tudta eleg kenyérrel ellátni öt fiúgyermekét, kz én apán elment napszánosnunkára, mert arra tanitott engen, hogy e nunka, amelyet azért végez valaki, nogy gyermeket neveljen beosaLetesen az országnak, a hazának és az egyEaznak, nem szégyen, akár miniszteri székben végzi, akár kapáwal a kézben. Erre tanított engem az apám, aki szegény ember volt, Áldja meg az Isten halőporáhan a sérvári temetőben. Nem érhette meg. hogy a fia adhatott volna neki kenyeret, Mindig csak ő adottakén, mintha szive vérét csapolta volna meg. Eltörte a kenyeret, ha kevés volt es azt hazudta nekünk jámbor hazugsággal, hogy nem é*hes. Ha kicsiny déxrab hus került hetünk tányérjára, odaadta a maga részét nokünk. gyermekeinek, azzal a jánbor hazugsággal, hogy non szereti a hust. Áldja neg az Isten halőporában, de a többieket is, .? százakat, az ezreket, a milliókat* H apró emboreket, akik minket kinoveltok valamennyiünket. a többieket, akik itt vannak Cegléd piacán, akik ott ülnek a hivatalokban 's képviselői székekben, akik valamennyien reménye vagytok a nemzetnek. Üzenem az ellenzék, vezérónsk, hogy én ezt nen tartón szégyennek, éaex±* büszke vagyok es boldog volnék, ha rongyosköntösü apán élhetne neg. s kezénél fogva megmutathatnám őt az ő szegenraegéhen Cegléd polgárainak* - kz én demokráciámról beszéltek Debrecenben, En előbb hirdettem demokráciát, mint a debreceni szónok urak valamennyien, de a demokráciának azt a fajtáját soha nem üdvözöltem, soha nem hirdettem, amelyf

bben az országban csak felfordulást és cssk rombolást tudott előidézni,/ piteni azonban nem tudott soha/akkor sem, amikor az államhatalom a kezébe került. En köszöntöttem 1918-ban Magyarországnak az osztrák iga alől való felszabadulását. Ezért irtán cikket, amelyre most is busztke vagyok ós amelyet most is hajlandó vagyok nevemmel jegyezni, Azt a demokráciát, amely teleköpte a maga undok szennyével, szabadság-es jograblásaival néhány hónap alatt r i ezt a szerencsétlen országot,, nem üdvököltem, ezt én támadtam 1919. januárjában, s hogy ez így történt, arról tanúságot tettem a parlanentDen. Nem jóhiszemű tehát az, aki ezzel engem vádolni merészel. - De egyébként is,mégha üdvözöltem volna is azt a szennyes demokráciát, amelyet támadtam 1919. januárjában, a terrorv legnagyobb idejében, amikor trlm egyedül nekem volt bátorságom erre, akkor' is azt mondom, hogy hamarabb kigyógyultam ennek a demokráciának elismeréséből, mint egvik-másik debreceni szónok abból az antiszemitizmusból, amelyét hirdetett ós amelyből való kigyógyulásához sokkal hosszabb idő kellett. , , , ... , - k politikát tulajdonkepon a,gazdasági kérdések tartják elfoglalva. Erdélyi Aladár barátom őszintén, világosan es férfiasan valóságos programot adott, amelyben .elismerom,van sok megszivlolni-^raló a magrn részére is, mások részére'is, s illötékos bolyon mes is fogom. mondani és magaménVá teszem ezoket a mogszivelni>valokat» Támadják most csodálatos módon a kormányt azért, mert sogitoni kivan egy elhatározó lépéssel a mezőgazdaságon. Arról az oldalról tám-d ják,ahonnan roviddpl ezelőtt toliszájjal vádoltak bennünket amiatt,hogy a kormány nem csinál sem- • mit a gazdsági élet erdőkében, /Folytatás* következik/