Napi Hírek, 1930. június/1

1930-06-01 [0228]

/ Az Újságírók Nyugdíj intéz- tének közgyűlése. II.folyt./ fia a kéz.mint a mult évben hasonló" alkalomból említettem, kinyúlik hozzájuk meleg szeretettel és- erőteljes szorítással, s kiemeli őket. szegényeket. elhw* f

yatottságukból, ha a szeretet hulláma eléri őket és befüti hidggedő lelküket

t ert nagyonhideg van ottkinn a világban, mindenki restére, akiben nincsenek mar meg tö^be a vitális erők, hogy ki tudja magának verekedni az életben azt a kis helyet és melegséget, amelyre szüksége van, hogy lelke meg ne fagyjon, - Ez a nagy szociális cél él .1 ragyog ' immár 5o ére a magyar társa*, dalom előtt, felkarolva mindenek <£s) előtt a magyar ujságirórend baráti megértő érző tagjaitól, de felkarolva a társadalomnak is minden olyan tagjától, akinek lelke megdobban és egy ritmusra tud kondulni akkor, amikor belehallgat mások lelkébe, hallja a nagy cél muzsikáját és megérti azt. Most van ötvenedik éve ennek a gyönyörű munkának. Es nem szeretném, ha : \ abbm a hangulatban távoznánk el erről a közgyűlésről, amely talán támadhat bennünk a pénztári és a főtitkári jelentés nyomán, amely azt mutatja, hogy a gazdasági depressziő - használjuk ezt a rideg terminust technikust - a maga vetületét ráfenyképezte ennek az egyesületnek működésére is és az a felbuzdulás, amely ezelőtt néhány évvel mutatkozott, nagyon ellanyhult. Ezt nem szabad mondani. Ellenbsi a>Z eszközök rendelkezésre bocsájtása valamiképpen megszűkült. Valószínűleg azért, mert a lehetőségek is jelentékenyen megszűkültek olyan tényezőknél, amelyak azelőtt bővebben kapván, bővebben is tudtak adni, A szeretet és megértés azonban nem szűkült meg. Nem szabad tehát lehervad tan elmennünk innen a közgyűlésből* Én

#

mindamellett is, hogy ez az év nem hozott olyan támogatást mértékben.mint aminőket hozott az előző és, meg vagyok győződve arról, hogy támogatást hozott nekünk értésben és szeretetben legalább annyit mint a megelőző évben s éppen ezért teljes jogom van optimista reménnyel megnyitni a közgyűlést. Mert varom a magyar tácsadalom részerői azt a lélekmozdulást, amelyre szükség van ahhoz, hat szerteszét az egsfé)z országba mindenfelé, amerre a betű elmegy s amerre a magyar ujságirórendnefc betűkbe öltöztetett szelleme lüktet. - Ez a közgyűlés még nem ünnepi közgyűlés, de előkészítője, kiindulója lesz a mi ünnepi Közgyűlésünknek, amelyet minden esetre megtartunk. Mert ha az országnak nincs is még oka arra, hogy ünnepeljen és elénekelje a Psalmus^Hungari* cust, nekünk ötven éves szociális, szociálpolitikai és szpcialkaritatív mtéz~ menynek megvan az a jogunk és kötelességünk, hogy ünnepeljünk, hogy vissza tekintsünk, kőiültekintsünk és szemünket a jövőbe szegezzük. Visszatekintsünk azok ra, akik már nincsenek, hogy legaláob sírjukat megkeressük. Azokét is, akik a múltban tagjai voltak ennek az 50 éves intézménynek, mint vitézkedő harcosai az ujságirórendnek, azokét is, akik támogató, szerető mecénásai voltak ab éven kerssztül ennek az intézménynek s immár nincsenek, de emlékez etünkben élnek, köztünk viruló életet. - Vannak körülőt* tünk, akikí tollforgató emberét és vannak körülöttunK acélkézszoritásu támogató^ és mecénások. Kell, hogy körültekintsünk és felviduljon a lelkünk, látván,önmagunkat és barátainkat, felmérvén jelentőségünket s előreszegezvén pillantásunkat. Mert bizunk Istenben és nem feledkezünk meg a magunk ereiéről s tudjuk hogy barátok vannak körülöttünk, akik bástáyát állnak és bástyát építenek gyönyörű szociálpolitikai intézményünk körül az özvegyek és Srvák, az Önmagukat ronccsá dolgozott újságírók körül, hogy ha nem is virágosJjiyugalmas öregséget biztosítsanak a bástyán belül. /folyt. kőv.£^>