Napi Hírek, 1930. június/1
1930-06-09 [0228]
§Buk,arest, június 8. /OH^nt^ad^AXar oly király az eskütétel után a/: 7 * következő beszedet mondotta: /nemzetgrüléseBn/ , , , , , ~ Az a megható-fogadtatás. amelyben önök engem res^xte-tteX, nagyon boldoggá tesz. Mélyen meghat, hegy az önök hangjából kiérezhetea ~~ mindazoknak az érzéseit, akik önöket ideküldték és újból megállapíthatom, hogy milyen benső kötelékek fűztek népemhez és fognak is mindig fűzni* Az az eskü, amelyet a nemzet képviselői előtt ma letettem, túljut ennek a történelmi teremnek falain és az az eskü köztem, a király es. népem között szent kötelezettséggé lesz. Elsősorban a Mindenható előtt vállalok kötelezettséget, hogy gondoskodó és fiaiért buzgólkodó apja leszek népemnek. Száműzetésemet, amely több mint négy évig távoltartott attól a néptől, amelynek körében születttem és nevelkedtem, olyan emberek okoztak, akik ezzel a tettükkel fájdalommal töltötték el az önök nagy királya nak, az én jó atyámnak a lelkét és akik arra törekedtek, hogy megszakítsák a kötelékeket köztem ás a román nép között. A mai nagyszerű manifesztá- oió nyilvánvalóan bizbnyitja. hogy ezek a kísérletek nem érték el céljukat. A szeretet, amely megingathatatlanul él szivemben Románia iránt, teljes viszonzásra talál azokban az érzelmekben, amelyeket a nemzet ma képviselői utján velem szemben kinyilvánított. Ma szivemet fol akarom emelni né»» pemhez ós nincs bennon a hosszának legkisebb érzése som azokkal szénben,' akik meggondolatlan akciójukkal kísérletet tettek, hogy összetörjék azokat az elválaszthatatlan kapósakat, amelyek köztem és mindazok közt fennállónak, akik ugy éreznek, mint valódi ronánok. Az evangélium szavai értelmében nem kivanom a bűnösök halálát, Banen azt kívánom, hogy térnénk vissza az igaz útra, amelyet soha sem kellőtt volna oihagyniok. Nem azért jöttem, hogy bosszút álljak akárkin isj lelkem egész melegével ós minden érzésével akarom egy táborba összefogni mindazokat, akikben megvan'az akarat és a tehetség, hogy a haza felvirágzásában együttműködjenekii 4 f Mélyen meghatva fordulnak gondolataim azok felé, akik előttem is már ugyanezt az esküt letették és akik egész életűket az orc3ág javának szentelték, amelynek vezetésérc hivatga voltak. Nagy^királyaink-i nak, I. Károlynak es Ferdinándnak, árnyai kísértek ma ide közétek ós szeretett atyámnak a lelke bizonyára örömmel telik el, mikor látjaj hogy utolső akarata és ^ legizóbb kívánsága ma teljesedésbe ment. Példájukat, amelyet országuk határtalan szeretetével és az ország érdekeinek . kelies'megvédésével számomra adtak, követni fogom. Az önök körében nevelkedtem, az én szellemi táplálékom ugyanaz'volt, ami az önök lelkét táp- • Ifita. Az önök fájdalmai az ón fájdalmaim, a fajom ideálja az én ideálom. **f 9í\ ^t együtt látom magam előtt az egész egyesült Romániának a képviselőit, a Dnjesztertől a Tiszáig, Hotintól a tengerig, Bojántól Dornavatraig, Szatmartólx Saceluig és Turnu Severintal Dorohoi-ig, lehetetlen, hogy ne kimondhatatlan kegyelettel gondoljak az ország nyolcszázezer íklottjára ós azokra az ordelyi, bukovinai es bosszarábiai katonákra, akik vérük hullásával pecsételték meg mindörökre a nemzet egyesülését a mai természetes határai között. Erre'a megszentelt örökségre ugy kell tekinteni, mint a legszentebb kincsre. A hozott áldozatok csak megerősítenek engem abban az t elhatározásomban, hogy ingadozás nélkül és nagyobb olszántsaggal, mint bármikor máskor tettem volna, igyekezzem megtartani az eskü-mot, hogy sértetlenül megőrzöm a nemzeti terület integritását, /Folyt.köv,/
