Napi Hírek, 1930. június/1
1930-06-01 [0228]
A Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete ma délelőtt 11 órakor tartotta az uisagiró társadalom széleskörű érdeklődése melett 50. évi rendes közgyülésíta Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében, l közgyűlésen , amelyen dr. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter, az intézet elnök© 4 ' elnökölt, a vezérlő tanács tagjai közül dr. Dréhr Imre államtitkár, báró Kornfeld Móriéz és Ripka Ferenc vett részt. Jelen volt Szudy Elemér miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője is. Dr. Vass József elnök, miután megállapította, hogy a közgyűlést alapsza* iályszerüen hívták össze, a kővetkező megnyitó beszédet mondotta! - A napokban egészen rövid értesítést olvastam valamelyik újságban ar» rol, hogy Miskolczon valaki statisztikát ptóbálat készíteni a társadalom adó* zásiról. A kérdés valóban olyan, amely figyelmet érdemel. Jóllehet meg kell állapítani, hogy azok az adatok, amelyekéi talán kezdetleges módszerről egya* lőre sikerült összeállítani, nem adnak teljes képet a'miskolci társadalom társadalmi adózásáról, mégés az eredmény igen meglepő. Nevezetesen az illető csak azokat az adatokat vette figyelembe, amelyek a rendes,alapszabály szerűen működő egyesületek révén mutatkoznak,mint társadalmi adózás. Ezek az adatok if azt mutatják, hogy a miskolci társadalom, Miskolcnak egyesületekben tömörült társadalma, társadalmi célokta évenként megközelítően annyi pénzt áldoz, mint a megngi^a város egész házadója a kincsttár részére. Íz az öe.szeg körülbelül - Egészen bizonyos, hogy a társadalom óriási anyagi álsozatokat hoz társadalmi célokra. En volnék a legutolsó, aki bármiképpen kifogásolnám ezt a tényt j Először azért nem tudnám kifogásolni, mert a társadalomnak öntudatra emelkedését mutatja ez a ténykedés.-azt, hogy a társadalom célokat tüz ki maga elé s ezek megvalósítása érdekében igyekszik anyagi ereiét áldozni, igénybe venni. De nem volnék hajlandó kifogásolni ezt a tünetet azérV som, mert hiszen a társadalom azzal, hogy társadalmi célokra áldozatot hoz, tulajdonképpen nagy szociális vagy szociálpolitikai gondolatot valósit meg, amelyet korábban már előttem mások és én is a szolidarizmus jegyével jegyeztünk el, amelynek veleje abban áll, hogy a társadalmat, mint nagy organizmust kell mindenkinek tekinteni, de nem dsakaz iróqasztal mellett elmélkedve a társadalomról, hanem ugy, hogy érezze leiében önmagát e nagy organizmus egyik eleven tagiadnak, amely a maga érzésével, akarásával, tisztánlátásával egyrészt fel kell, hogy ismerje a társadalom elé tűzendő vagy kitűzött nagy télok fontosságát, másrészt érzésével és akarásával bele kell.hogy simuljon a társadalom nagv érzés- és akaratvilágpba. Mert hiszen a kollektív lélekről tudós emberek, különösem szociálfilozofusok hatalmas könyveket írtak mér anélkül, hogy a kér dést sikerült volna teljesen kimeríteni, sőt talán még megmagyarázni sem tudták egászen, hogy mi az a kollektév lélek. - Hát kollektív lélek tulajdonképpen nincs. Ellenben vannak, tünetek a társadal^ belső és külső életében, amelyeket, ha közös nevezőre, közös okra mint okozatot próbálunk visszavezetni, jogtalanul lehet őket nevezni, univerzáim • . mint kollektév lelket. Már most melyek ezek a tünetek? Tuladonképpen semmi más. mint fokozatos fejlődés a társadalom érzés-és akaratvilágában, fokozatos fejlődés a társadalom célkitűzésében olyan é-ftelemben, hogy a társadalom tagjait alkotó emberek közül minél többnek lelke konduljon egy ütemre, minél többen ' tudjanak egyetérteni, egyet akarni, minél többen egyesüljenek egy gondolatban, / Folyt, köv./
