Napi Hírek, 1930. május/2
1930-05-23 [0227]
§ Londonbál jelentik; laigi Viliari hirneves olasz iró "Olaszország terjeszkedése" cimü angol nyelvű eredeti munkájában többek között behatóan foglalkozik az olaszwjugoszláv súrlódással és bizonyitja, hogy a világháború során a szövetségesek háborús céljai között egyáltalán nem szerepelt az osztrák-magyar monarchia teljes feldarabolása, sem a mai Jugoszlávia megalapítása. A londoni egyezmény, úgymond, Fiumét Horvátországnak hagyta, m l u gy a g csak amellett szól, hogy az antant eredeti programmja szerint az • autonóm Horvátország továbbra is a kettős monarchia kereteiben maradt volna, bzerbiának legfeljebb Boszniát és Hercegovinát, valamint egy déldalmáciai kikötőt juttattak volna a Wilson-féle 14 pont érteimébon. Ugyancsak a londoni egyezmény egész határozottan Ausztria-Magyarország népének önkormányzatáról és nem a monarchia teljes feloszlatásáról beszélt. Wilson ugyan azt állította, hógy csak a fegyverszünet megkötése után értesült a londoni egyezmény felöl, de House ezredes emlékirataiból is világos.n kitűnik, hogy maga tilson az összes kérdésekot már . «• 1917-ben a legrészletesebben megbeszélte Balfourral. Akkor még természetesen a jugoszláv propaganda nem lepett működésbe os Wilscn sem vette fel a kis nemzetek isteni bajnokának pózát. A világháború végéig Ausztria'és Magyarország jugoszláv alattvalói hűek maradt* a monarchiához, sőt dr. Korosec szlovén képviselő és későbbi jugoszlág minisztere Inök, ismételten hangoztatta a császár és király iránti hüségot. A jugoszláv ezredek,hűségesen harcoltak Ausztria-Magyarország ellenségei ellen nemcsak az olasz és orosz frontokon, de szerb faj rokonaikkal szemben is, kivéve egyes boszniai és hercegovinai alakulatokat. Még 1918 október végén a központi hatalmak összeomlásakor sem akart a zágrábi nemzeti tanács a Szerbiával való egyesülésről hallani, hanem önálló jugoszláv állam megalakítását követelte melybe kizárólag Ausztria-Magyarország délszláv vidékei tt-rtoztak volna. Sőt még később sem akart a ljubjanai nemzeti tanács a zágrábi Saborral együttműködni. Csak számos önállósági kísérlet kudarca után törődtek bele a horvátk a Szerbiával való szövetéegbe, me ly mint szövetséges hatalom képviselőket küldhetett Parisba a béke tárgyalásokra. Az akkori olasz rezsim belső gyengesége következtében Olaszország nem ragaszkodott a londoni egyezmény pontos végrehajtásához s általában ennek tulaj donitható az adriai vita jogszerű megoldásának elhúzódása. Jugoszlávia olaszgyülöietét talán a belgrádi kormány is szítja, miután ezzel eltereli a figyelmet az ország belső bajairól és leplezheti a jugoszláv belső egység hiányát. Másrészt az iró ezt a tünetet a szerbek túltengő önérzetével is magyarázza, melynél fogva azt hiszik, hogy az egész világot harcra hivhatják ki. Azonban a francia szövetség is jelentékenyen növeli a jugoszlávok harci kedvét. A francia sajtó egy részének hangja megerősiti a jugoszláv oknak azt a reményét, hogy Frűmiaország támogatná őket egy Olaszország elleni háborúban. Francia gőzösök tudvalevőleg óriási fogy ve rszállitmány okat raknak ki időről-időre a jugoszláv kikötőkben. • De ha egy ,naCThatalom nem bátorítaná Jugoszláviát ilyen kihívó magatartáara, önmagatol soha nem merne támadásra gondolni, mert rá nézve csak végzetes eredmennyel járhatna. M A könyv egyébként ismételten hangsúlyozza, hogy Fiumét kizárólag Magyarország fejlesztette óriási áldozatok árán egykor virágzó tenf sri kikötővé s hogy Jövője ma is csak a magyar Hinterlanddal való összeötteteshez van fűzve, /MTI/ ' ORSZÁGOS LEVÉLTÁR
