Napi Hírek, 1930. április/2
1930-04-27 [0225]
Igen, ide seregiünk a hódolatra mindnyájan magyarok, osztályosai a mostoha magyar sorsnak* Itt van a bánok ivadéka a maga önfeláldozásával, vérző szivével, országfenntartó minden gondiával s egy célra egyesülő szellemi energiájával, - és itt van a robotoló százezrek lelke; Tiborcz népe a maga hűségével, keserűségével, véreitekével, nyomorban is kitartó becsületével és hitével, itt van gondolatban minden magyar: sziveben a jövő elhervadhatatlan reménységével. Odatelepszünk mindnyájan egy pillanatra a nemes bán alakia mellé, - óh hisz úgyis oly ritkán vagyunk ennyire egyek! -'Hogy belénkomöljön az ólniakarás és a jövőért áldozni tudás peturi lelke. Hadd váljék a mostoha sors ellen lázadó energiából mai megpróbáltatásaink közepette öntudatos szervező és alkotóerő, acélozó kovácsa a sikerthozó kitartással és nem önmagát összezúzó faltörő kosa - a kirobbanó keserűségnek. Ide telepszünk, de csak egy pillanatra, mert máris szemünkbe ötlik az epitaphium, amelyből felénk Horog a dacos bán megrendítő szava: •'•••« "....csak öszve tett kezekkel várakoztok Hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors?..." Nem, a mi kezünk csak addig van összetéve, jó Petur, amig naponta felküldjük áldástesdó fohászunkat a Magyarok Istenéhez; kezünk máskor és mindig munkával teli. munkával, amivel azt a jobb kort épitjük, amikor maid a Bank bánok tragédiájából nem válhatik a költő tragédiája, - amikor Melindára, magyar ideálokra nem merészel többé kezet emelni szentségtörő idegen kéz, - amikor Tiborczék kunyhójában is elegendő lesz a kenyér és otthonos a megelégedés, - amikor a keserűség szavát a magyar nom az élettől, csak a költő tol tanulja. Erre a munkára késztet, erre a munkára serkent Katona József mindaddig, amig Bánkja, Peturja, Tiborcza nyomorúságunk idején oly elevenen él Közöttünk. Katona József nehezen kivivőtt dicsősége pedig többé el nem homályosul, amig lesz magyar, aki veszély idején a költővel elmondhatja, "...Hogy él, még Bánk!..." Háromszori temetése után él még Katona, - örökké él!