Napi Hírek, 1930. április/2

1930-04-27 [0225]

Ki beszél, ki tud, ki emlékezik, - hogy a számosak közül csak kettőt említsek, m Irinyi Józsefről, aki a gyújtót találta, fel, ami nélkül a világot már el sem tudjuk képzelni: - vagy Jedlik knyosról, a dinamók atyjáról, az utolsó félszázad csodával határos technikai fejlődésének mindent megelőző magyar útmutató járói?* Senki, A világ nem vesz rólunk tudomást, kiestek a haladás történelméből, amely pedig nélkülük csonka és összefüggéstelen. Idegen éle Íme ssógó

> lett ^emcsak a mérhetetlen vagyoni haszon, hanem a felbecsülhetetlen dicsőség is. Akiktől pedig nem tagadta meg a sors a világhírt,'bár magyar ágyékból születtek, azok'közül nem egy - mint Ajtósy-Dürer, fcdegen pantheonok fényét emelik, Es hol vesztek a Bánk bán testvérei, amelyek Katona Józsefünk lelkének mélyében nemzódni készültek? Derékon tört a magyar shakespeari fejlődés és a magyar shakespeari drámasorozatból csak szomorúan magyar egyke lett, A nagyvilágban népek, varosak, fejedelmek művészetszereteto, nemes becsvágya,'hatalmasak gazdagsága vagy műpártolók összefogása vihar álló fészket, egetvivo szárnyalat teremtett a tehetségek szamára. A magyar tehetség • : sorsa századokon át alulról legtöbbször közöny, felülről - Oh meráni átok! - gyakorta elnyomás, nem egyszer üldözé s. Aki megírja egyszer a magyar géniusz történetét ugy, hogy a még felfedezhető, elvetélt, eltaposott, félbenmaradt, szárnyaszegett, kisajátított tehetségeket is a világ szeme elé'tárja, hatalmas kötetet alkotni, számosaknak fog igazságot szolgáltatni, - a magyar.géhiusz ajkára pedig nem adhat találóbb jelmondatot, mint Katona Bánkjának szavait: "Nincsa teremtésben vesztes, csak'én, ,Nincs árva, csak az én gyermekem." Árva gyermek Katona Bánkja is, amely félrelökve • étlenszomjan várja a dicsőség lakomáját, amelyre elhivatni született. Tősgyökeres magyar a nyelve, nemesen magyar minden jellemvonása, - keserűen magyar a mostoha sorsa is, Es mégis eljött az a nap is, a költői if

azságszolgáltatás napja, amelyen az árva gyermek királyi székbe ült. elöltötte palástját, amit Katona álma szőtt és költészete varrt ki ékes himmel. Százados magyar keservek ékesen zengő szavával újra meg újra bekopogtat paloták es kunyhók ablakán, nagy ur és pór szivén intve és kérave: egyek vr.gytok-e. ha idegen, na'meráni érdek lopja be magát nyakatokra? Tudjátok-e, mit kell tennetek, ha "....tulajdonunkat elVevé s od>adta a hazájabéli Cinkosinak, kihúzta a szegény 'Magyarnak a kezéből a kényért's*... »; . lerontatá atyáink várait?..." És Petur felel is; - egy ezredévi szenvedés tör ki szavában: " üsd az ' Orrát, magyar, ki bántja a tiéd!" /folytatása következik/