Napi Hírek, 1930. január/2
1930-01-16 [0219]
| B e r 1 í n j január 16. Egyik német lap^hdgai tudósítója "beszélgetést folytatott a nemet delegáció ismertebb tagjával. A beszélgetés sorún a német delegátus örömének adott kifejezést, hogy a nyugati jóvátételek kérdése megoldás felé közeledik. Az a tény, hogy a nyugati íóvátételek problémája lekerül a nemzetközi politika napirendjéről, jótékonyan fog hatni egész Európa gazaasdgi ós politikai eletére, A német jóvátételre vonatkozó részletes tájékoztatás után a keleti jóvátételek kérdése is szóba került. Ezekkel kapcsolatban a német delegátus a magyar problémáról a következőket moidotta: - Meg kell állapitanom, hogy az agrárügyek kérdését nem a magyar delegáció állította a keleti jóvátételi tárgyalás előterébe, mert tudom, hogy a A magyar delegáció álláspontja kezdettől fogva az volt, hogy ezek az ügyek a vegyes döntőbíróság elé tartoznak. Ezt a kérdést a kisantant állította a megbeszélések középpontjába azzal az indokolással, hogy osakis ennek megszűnése után lehet Hágában a békeszerződésből származó kérdéseket véglegesen rendezni, A kisantant csak ugy volt hajlandó az összes problémákról tárgyalni, ha előzetesen megoldási formulát találnak á trianoni békeszerződés 2.50. szakaszából származó agrártermészetű es más perekre vonatkozólag. A nagyhatalmak nem ismerve a kérdést^ támogatták azt a felfogást, mert ugy vélték, hogy ha ezt a hosszú évek óta elmérgesedett problémát megoldják, akkor a további.még függőben maradt kérdés könnyebben lesz elintézhető. Itt azonban rögtön összeütközés támadt a kisantant álláspontba ás a magyar felfogás között, A kisantant ugyanis a 250.szakasz érvényét okvetlenül meg; akarta szüntetni, mig a magyar delegáció a békeszerződésből származó emq£egyetlen jogát nem akarta feladni. Komplikálta a helyzetet, hogy a kisantant a 250. szakaszból s."i&rmazó kérdéseket összeköttetésbe akarta hozni az egyházi javak és a Habsburg-család elkobzott birtokainak kérdésével. A magyar delegáció itt is elutasító álláspontra helyezkedett. Még * . bonyolultabbá vált a probléma azáltal, hogy az úgynevezett adminisztrációs . t tartozások kérdését is, anely teljesen más tamészetü, szintén a fenti kérdésekkel egyidőben akarta a kisantant megoldani. Talán igazuk van a magyaroknak, hogy feltűnő volt az a körűimeny, hogy a kisantant ezeket a^ kérdéseket azért vetette fel fokozatosan, hogy mindig nehezebb helyzetbe Hozza a magyar delegációt, amely ugy látszik komolyan szerette volna Hágában a függő kérdéseket végleges megjegyezésre vinni. Nem tagadható meg tőle az elégtétel hogy nem rajta mulptt, hogy a hágai értekezleten felmerült problémákat nem sikerült megoüani, Kétségtelen ugyanis, hogy Magyarország erős pozícióban van azáltal, h?gy jóvátételi kérdése 1943-ig rendezve van és igy a konferenciát összehívó hatalmak különösképpen méltányolják a magyar miniszterelnök által teljesített jóindulatot es előzékenységet, amely tettekben nyilvánult meg akkor, amikor hajlandóságát jelentette ki, hogy minden biztosíték J M if az összes kérdésekről hajlandó tárgyalni. , *wMe*&Z Nem helyes a Hsantanttől taktikai fogasnak minősíteni, a magyarok tárgyalási módját, azt állítva, hogy a magyarok csak szavakban érzékenyek, de elvi álláspontjukból nem voltak hajlandók engedni. Nem volt helyes azért, mert e híreszteléssel a tárgyalások légköre romlott es mert a magyar álláspont szigorú fentartása mellett is lehetne méltányos egyezséget kötni, akkor, ha a kisantant a méltányosságot mindkét félre .grfor-n értele, L ^et^^ mZfi ^^^^
