Napi Hírek, 1929. december/2

1929-12-16 [0217]

B §Bukarest, december 16. Mironescu külügyminiszter tegnap visszaérkezett— r---*-Bukarestbe. Az uj:»ságirók előtt Mironescu többek között a következőket mondotta: Benes doktornál megbeszéltük &* • összes aktuális kérdéseket. Többek Között megbeszéltük azokat az eszKózöket, amelyekkel biztosithatjuk a jóvátételi kérdésben akciónk sikerét. Ezekben a kérdésekben megegyezésre jutottunk ós megállapodtunk azokban az irányelvekben, amelyeket követnünk kell, hogy véget vessünk azoknak a provokációknak, amelyeket a román közvélemény nagyon Is jól ismer. Hogy milyen eszközöket alkalmazzunk e tekintetűéin^ arról, egyelőre nem határoztunk, mert előbb ismerni kivánjuk Jugoszláviának ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját, amellyel ez akció tekintetében szintén megállapodásra akarunk jutni. Mironescu ezután arról a visszhangról, ibesaált, amelyet, prágai látogatása Budapesten keltett. Rámutatott arra

;

, hogy ezekben a kérdésekben az igazság Románia mellett van. Meg van győződj arról, hogy akciója sikerrel fog járni. Ez a siker egy jogosulatlan ellenáll lás legyőz késében fog megnyilvánulni. A magunk részéről jobb szeretnők, ha közös megállapodásra lehetne jutni. AlTI/ ... B §Bukarest, december 16. A Cuventul jelentése szerint Prágában szóba került a gazdasági kisantant kérdése is. Azt hiszik, hogy januárban megalakul az uj csoportosulás. /MTI/ ... /A Narodni Politika cikkének folytatása/ A csehszlovák nemzet egyetlen szerencséje az volt, hogy az október 28.-i forradalommal " fait í^ompJi elé állította a nagyhatalmakat • , ^ • - A párisi megbízottak olyan jóvátételi kötelezettsegeket szeretnének ránk,rónni

?/ amelyek inkább egy legyőzött állam szamára felelnének meg. Érthető az a törekvésük, hogy minél több pénzt akarnak kicsikarni minden egyes államtól-, de ez ellen annál is inkább 'védekeznünk kell, mert már megharcoltuk legborzalmasabb harcunkat abban az időben, amikor körülöttünk mindenki az inflációban fuldpklott és csak nekünk sikerült nagy anyagi áldoza.ok révén megmenteni országunkat a gazdasági összeomlástól. Szétfoszlott az a hit, amelynek egyes vezető p politikusaink is áldozatául estek, hogy kedvencei vagyunk az antantnak, hogy nemcsak kérhetünk magunknak mindenfélét, hanem nogy kérészeikül is mindent megkapunk, meg tengerentúli gyarmatokat is. A iovateteli kérdés teljesen szétoszlatta az illúziókat és megmutatta, milyen üres ós alaptalan volt az a,még 1919-ből datálódó várakozás, hogy esetleg mi is részesedhetnénk a háborús jóvátételből.