Napi Hírek, 1929. december/2

1929-12-21 [0217]

§ Kep.éz Béla országgyűlési képviselő a köve'kező nyilatkozat közlését*" Kein A Népszava december 13-iki számában foglalkozott az U'yhevezefc t utódállamok üldözött magyarsága érdekében elmondott képviselőházi interpellációmmal és szerencsétlen választásnak mondta, hogy épen én, a jogiosztó reakció hive emeltem szót*a tőlünk elszakitott magyar ság jogai ert. Nem éreztem szükségét mindmáig, hogy e bírálattal szembeszáll jak. Időközben azonban a csen parlamentben és sajtóban többször is tárgyalták felszólalásait, de annak" egyetlen adatát.sem tudták megcáfolni. W helyett ismételten diadallal hivatkoztak kijelentéseim ereiének gyöngité* se céljából a Népszava, mint Budapesten megjelenő újság fentebb közölt ínyük szerint való állításaira. E:nélfogva most már - mivel hallgatásom félremagyarázásra adhatna alkalmat - kötél-ssegemnek tartom a követ kezőket megjegyezni: • Sohasem voltam"reakciós politikus", k tisztességes demokráciát, mint társadalmi elvet nagyrabecsülöm, de az általános választójogot nem tartom egyetemes'gyögyitonatásu csodaszernek, sőt még a demokrácia alapfeltételének sem. Hogy ebbenigazam van, legmeggyőzőbben énen az utódailamok példája bizonyítja. Otjféltalános választójog van,- mégis botozzák, kinozzak, megcsonkitják és bortönbe vetik az állampolgárokat, Ezreket és ezreket zárnak ki közülök a polgári és politikai jogegyenlőségből, vallásuk szabad gyakorlásából, a tanulás lehetőségéből,- ezreket ós ezreket forgatnak ki erkölcsi és anyagi javaikból, juttatnak koldusbot ra és kergetnek kivándorlásba csak azért, mert magyarok. Szivetfacsaró tények ezek. Es hogy konzervatív, liberális, vagy'szociáldemokrata poli tikus áll-e velük vádlójnranánt a nyilvánosság elé, nemcsak a magyar sziv érzése, de az általános emberi igazság törvénye szerint is" egyre megy* Tőlünk elszakitott testvéreink sorsa és az utódállamok bűnének és felelősségének mértéke - ezt minden józanitéletü embernek be kell látnia - csak'nem alakulhat a szerint, hogy a vádló milyen'politikai hitvallást követ. A fontos csak az, hogy adatai helytálljanak. Az enyéimet még nem cáfolta meg senki, - meg azt az állításokat sem, hogy Csehszlovákiában: a demokrácia paradicsomában 1928-ban 118 lapelkobzás történt. /Vájjon hányszor kobozták el ugyanezen idő alatt a reakciós Magyarországon a Népszavát? /. Ha azonban a Népszava azt hiszi, hogy a konzervatív politikusok nem alkalmas védői az üldözött magyarság jogainak, annál parancsolóbb kötelessége neki az általános választójog szerinte határosabb fegyver* zetében lándzsát törni e jogok mellett. Még pe-.'ig nemcsak a magyarság, de a saját osztálypolitikaja érdekében is. Hiszen a magyar munkasok tízezrei szorulnak ki a magyar gazdától elvett földekről, a Felvidék ipari devasztálása, magyar ipari és kereskedelmi vállalatok "nációnálizálasa" az utódállamokban magyar munkások tízezreinek szájából üti ki a kenyeret. Az oláh börtönökben magyar munkások is sorvadnak és magyar munkások, vére festette pirosra a lupenyi bányavidék szikláit. Azt hiszem: elfogultság nélkül mérlegelve a helyzetet, a Népszava is elismeri, hogy nem az itthoni képzelt vagy esetleg val°ságos, de az utódállamok magyarságának emberfeletti szenvedéseihez képest/számra és minőségre elenyészően csekély lelentőségü sérelmek hangoztatásában és felfújásában kell ma fonto sabb feladatát látnia, hanem abban, hogy szüntelen és szilárd erővel és nemzetközi összeköttetéseinek felhasználásával harcoljon az utódálla* mok magyar munkásságának jogaiért, életéért és kenyeréért. Tudom magamról: sokszor nehéz az ehhez szükséges adatok megszerzése, kritikai megrostálása és helyes felhasználása,- talán nehezebb mint egy háromhasábos vezércikk megirása . /Folyt.és vége következik/ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K. szekció