Napi Hírek, 1929. december/1
1929-12-03 [0216]
Lefelé zuhan a társadalmi egység, a család, a munkás, a tisztviselő, szóval, aki valamilyen funkciót végez a társadalom gazdasági organizmusában. Ez a törvényszerűség f élelmeséért ékben érvényesül nálunk és minden háborutviselt államban, a nyerteseknél is y a jelen időben. Nagy szociálpolitikusok t foglalkoznak már ezzel'a jelenséggel, amelynek az a végeredménye,'hogy a legalsó réteg, a fenéLréteg, az iszap,azoknak az exisztenciaknák rétege, amelyek már szinte menthetetlenek a társadalom szempont játtól, egy re gyarapszik. Anélkül hogy szociálpolitikai vesszőparipámra felülnék és hosszú magyarázatokba bocsátkoznék, csak arra mutatok rá, hogy a társadalom organizmusa Istentől belerendelt törvényszerűséggel, valami vak öntudatnak erejével próbál védekezni ez ellen s olyan erőket szabadit fel. amelyek ellenhatást gyakorolnak a társadalom életében. Ezek között a legelső helyen áll a nagy vallásos érzés, ami nem egyszerűen valami rideg Isten-hit, valami sejtése a túlvilági létezésnek, valamely nagy erőnek, amit Szent Pál szerint nem lehet megfogni, hanem a praktikus vallási érzés, smely az egyén életét bele állit ja' a jövé nagy perspektívájába és próbálja már onnéuvett fényességgel, a másik világból vett erőkkel rendezni és alaki tani a társadalmi életet, hogy valamivel jobb formát vegyen. Ide tartoznak természetesen az összes erkölcsi erok is, mindaz, amit alkalmas tényezők bele akarnak nevelni a fiatalság lelkébe. Az öntudat, a férfias öntudat, a polgári öntudat, az egyénnek önmaga iránt való tisztelete, saját értékelése, mind olyan erő, amely felfelé próbálja emelni az egyedeket. Ha azonban a társadalom eletét veszem figyelembe, akkor rá kell mutatnom a szociálpolitikának arra a meleg, bájos és kedves felhajtó erejére is, amelynek egyik eredménye ez az intézmény. Ertem itt elsősorban a szociáliscjáritas munkáját. A ^ szociálpolitika nem lehet meg szociális caritas nélkül, a szociálpolitikának melegséf s, f ényessége, lelke és szeretete tulaj donképen a szociális cj^tritas. a tehát fogalmilag a kettőt: szét is választom és a .&x szociálpolitikában látom a politikai hatalomnak, az államhatalomnak munkáját % +Hryény alkotását, intézmény alkotását, jog- és kötelesség kodi•; fikálását, azt kell mondanom, hogy a szociális ojáritas munkája nélkül rideg marad a szociálpolitika. Mert jogot és kötelességet lehet kodifikálni, de sziv kell a jogba és kötelességbe, mert fca sziv és lélek nélkül marad a kötelesség es a jog, ugy acel^pálcákból készült keret és kalicka, amelyben esetleg véresre veri magát a vergődő emberi nyomorúság. Ez lenne tehát az az erő, amely emelni . .** próbálja a társadalom veszedelmeztetett elemeit,kezdve a gyermeknél, a jövő virágjánál és hordozójánál. Ez a palota évszázadokon keresztül magánépület volt. Ez a palota arisztokrata család épülete volt, amelynek falaiban szinte benne él a régi,magyar,nemesi család tradíciója. Benne rezeg ezekben a falakban a magyarság is, a kereszténység is, az erkölcsi fennköltség és emelkedettség is. Ennek az épületnek levegőjét meg akarjuk tartani, mert magyar es történelmi tradíciók alapján kívánjuk munkánkat végezni. p íme, méltóztattak látni^pár szóban, a szociális cj^ritas felhajtó erejét, amely a társadalom számára azt a munkát próbálja elvégezni, amit nem tud elvégezni a szociálpolitika. Amikor én köszöntöm ezt az erőt és gondolatot, méltóztassék nekem megengedni, hogy szivem hálája mindenekelőtt a gondolat megteremtője fele ömöljön^olyt.köv./
