Napi Hírek, 1929. december/1

1929-12-01 [0216]

/ Az Újságkiadó Tisztviselők közgyűlése. 3.folytatás/ Nem szabad engendíünk, hogy a csüggedés zápora kilúgozzon minden erőt és jövőbekapaszkodást, Dizakodast lelkünkből. Azért momdonjezt itt, a (gondolatok szerelőinek közgyűlése előtt, mert a gondolat,amelyet Önök szerelnek, kell, hogy újra és uira töltekezzék a nagy magyar bizakodással, nehogy a magyar közélet fexete zászló széttépett rongyaiba takarózzék, ugy amint valamikor régen mesélte nekem valaki,aki nagyon szerette feleségét. Fiatalom halt meg az asszony és sokat sirt utána, S egyszer megjelent álmában az asszony hosszú fekete ruhában,amely nedves volt, szinte facsarodott belőle a nedvesség,ós igy nem mozoghatott benne ez a lenga, átlátszó, testetlen lélek. Es akkor azt ké aezte tőle álmában férie; Mi ez a ruha rajtad, miért mozogsz olyan nehezen? Azt mondotta a ielesdge neki. iizt a ruhát a te gyászod szőtte reám s a nedvesség,amelytől nem tudok mozogni, a te szakadatlanul hulló könnyed. Nem szabad nekünk gyászruhát szőnkünk Hunsária-rtastére s könnyeink kel öntöznünk szakadatlan," hogy ne'tudjon mozogni. Kern erre hivatott a magyar nemzet és a magyar közélet, ^zert hirdetek én uj optimizmust minden politikai és gazdasági zajlás közepette és ellenére, mert végre is, ha elönti a-közéletet valamilyen áradat, kell hogy csónakra kapjunk s reménységünk, bizakodásunk és erőnk szálfáiból kell, hogy tutajokat épitsünkjmmt annak idején Wesselényi és ezeken mentsünk minden erteket egy jobb jövő

( részére. Optimizmust hirdetek a közg/ülés tagjai részére is,mert bizo.nyos, hogy ott,ahol az elszánt akarat és az erő 40 éven keresztül megállotta a helyét s megvédte a gondolatot és az egyesületet minden megpróbáltatás között, diadalt arat a jövőben is. Arra van szükség, hogy valamennyien megértsük egymást, hogy szeressék ezt az egyesületet de olyan izzón és félelmetesen,mint amilyen izzó és félelmetes szeretetet megérdemel egy szociális szeretettől telitett gondolat és intézmény. A társadalom élniakará^ának ösztöne minden szociális és karitH/ajiv gondolat, mert hiszen lehetetlen, hogy nemzet .amely századokon át akár'

1 elni, ne akarjon élni megrokkant tagjaiban évtizedeken át. Az a nemzet, amely a történelem országútján való haladásában elhajigálja, kiszolgáltatja a munka kitörött roüotasait,amely nem gondoskodik arról,hogy a nemzet egysége megvalósuljon az ezekről való gondoskodásban is, - annak hamar meglassudik haladása a történelem országútján, mert egészen bizonyos, úogy egy nemzet csak a maga nagy egészében összefogva és organizálva tud egységesen, dübörgő, légionárius masiruzással előrehaladni sorsa utóján. Anemzet ösztöne tehát, még pedig történelmi értelemben vett ösztönné az,amely gondoskodni kivan elesett katonáiról, ÜZ özvegy ékről, akikre ^ nem szabad a könnyek kenyerét hátrahagrai örökségül, a gyermekekről, az ' ^árvákról „ w ^bimüók anemzet életefalián és kell hogy, kivirágozzanak, mert szálfát várunk belőlük a nemzet erdeje részére,amerjfe uj villámok ütnek s amelyeknek uj viharokat kell majd kiállniok. De gondoskodnunk kell ráluk, mert, amint ma mondottam egy árvaház jubileuma alkalmából, sok mindenféle sóhaj és kiáltás hangzik fel az emberiség nagy koncertjében. A vajúdó asszony sikoltása.amely szent; az átlőtt katona halálhörgése, ez is°szent; a kórházágyon fetrengő keserves jajgatása. Ez is, szent lehet.Es talán közömbös is valamennyi az emberiség elete szempontjából. na. azonban egy apátlan,anyátlan ,elhagyatot t árva gyermek sikoltása nem találj visszhangra, bűne ez annak a nagy muzsikának,amely kihangzik az emberiség életebői s nem bocsát ja'meg ezt sem a gyermek, aki saját fájdalmának forradalmára lesz valamikor, sem az élet,amelynek egy bimbaját maga az élet leforrázni engedni,sem az Isten,aki az életet számon kéri tőlünk. /Folvt.köv./ . , ORSZÁGOS LEVÉLTÁR