Napi Hírek, 1929. december/1

1929-12-01 [0216]

/Az Újságkiadó Tisztviselők közgyülésénekjfolytatása/ Az egyesület kifejezte bizakodásét a jövőben, az asztalon-láthatd egyik-másik tárgy azonban szimbolizálja az egyesület jelanét is. ^zjhogy az egyesület tagjai valamennyien egyetértenek a szociális célok szolgála tában^ mutat ja ez az apró kis csengettyű, az elnöknek csak ekkorára van szüksége. /Derültség!/Kivár,om,hogy ez az egyetértés maradjon meg olyan nagyságban,mint amilyen kicsiny ez a csengő, áz előttem álló pohár a másik szimbólum. '&% a szociális jellegű egyesület ki akarja mérni a szeretet borát a segités ' habzó italát akarja nyújtani azoknak,akik arra rászorultak. Valószínűleg többen vannak a kezek,amelyek joggal és indokkal nyúlnak a serlegek után és a serlegek tartalma valószínűleg nem egészen fedezi az igényeket és talán nincs elég serleg, amenny i a feléjük nyulo kezek kielégítésére elég volna. De ahol olyan hatalmas munkát végző díszes tábor á^l e gondolat felkarolása mögött, ott nem féltem a szimbólum ban rejlő valóságot, nem félek,hogy lehanyatlanak majd segítés nélkül a kezek és hogy a serlegek a szeretet borának tartalma nélkül üresek maradnak. ^Ivieg vagyok győződve, hogy e hatalmas tábor, a sajtógondolatnak ez a hátvédje, az a rend, amely ott áll a zugó, zenélő és röpülő gondolatok mögött, ez a szakadatlan előkészít^ sínek lerakója, szénszállító, minden anyagról gondoskodó óriási tábor, nem fogja kiejteni kezéből a szociális segítség gondolatát./Taps./ Szeretném belekiáltani e táborba a magam uj optimizmusának gondolatát .^Talán indokolatlannak látszik, hogy ilyen vergődő ország jelenlegi életében, hogy ilyen vergődő politikai életben, ilyen bizonytalanságiban feláll valaki és uj optimizmust próbál hirdetni, Es mégis uj optimizmusnak szeretnék a harangozója lenni. Nincsen semmivel sem több indokunk, hogy kevésbbé optimisták legyünk, nincsen több okunk, hogyjgesszimistak legyünk, mint amennyihez mar hozzászoktatott bennünket línkabb) az elmúlt évtized. kezdete*,^'z az évtized mégis csak azt mutatja, hogy olyan vitalitás, feji, dizzado életerő van e halálraitélt nemzetben, hogy ennek jelei befelé is, kifelé is kétségtelenül megnyilatkoznak és a nemzetnek legdühösebb ellenségei sem mernek már arra gondolni, hogy bele*fektessék a sirba ezt az országot, a sírba ^amelyet - mint a költő mondja nemzetek vesznek körül s az emberek millióinak szemében gyász könny ül. A nemzet élni tud és élni akar! Es nemcsak egyszerű élni akarásának, de élnitudásának jeleit is csalhatatlanul bele irta egy olyan rettentő korszak történelemkönyvébe, mint amilyet máskor még egyszer sem élt át. De ne ejtsünk szavakat meggondolás nelkul. Engem nevelt még olyan pap,aki

>

végigelte az első évekerVilágos után.Sokszor fülembe muzsikálnak a^szavai arról a szörnyű kétségbeesésrőlamelynek árnyéka mint gyászlepel raborult^ akkor az országra,melynek keletét akkor is eltépték az országtól, legalább is el akarták tépni kormányzásban és érzületben^] ' részét olyan szellemmel telitették,amely talán jobban idegenné te'tt, mint amenynyire most idegen, szivedobogását zsandárok ellenőrizték,hogy még a nemesi kúriák befüggönyözött dupla ablakai mögött is csak az ártónál őrt álló emberek őrizete mellett merték eldünnyögni a magyar nótát,amelylyel

t

keserűségüknek kifejezést adtak. A tanárokat ési arra kényszeritette a bécsi törvény, hogy a magyar diákokat magyar katedrán nemét nyelven tanítsák. Megszűnt a magyar közigazgaIPS, idegenek vonultak be a vármegyeházára, megfojtották a magyar gondolatot. /íblyt.köv./ Idifc ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K. szekció