Napi Hírek, 1929. december/1
1929-12-01 [0216]
/iz Újságkiadó* tisztviselők közgyűlése, 4.folytatás/ ^Ilyformán gondolkozom, ez az én cfötímizmasoava nemzet egységére és jövőjére nézve s eme az egyesületre nézve is. Amikor mégegyszer meghatott lélekkel hálás köszönetet mondok azért, hogy engem megtiszteltek azzal, hogy tápjaik sorába iktattak, szivesen, egész lélekkel kötelezem magamat arra, hogy ennek az optimista társaságnak, ennek a nagy magyar jövőt folyton építő és sürgető társaságnak hűségesen kivánom nagy szociális és karitatív céljait szolgálni. Ami tőlem mint embertől, most még minisztertől kitelik, nagyon szívesen ajánlom fel ennek az egyesületnek oltárára; azt a tüzet,amelyet valamikor nagy emberek gyújtottak meg, akik közül a legnagyobbikba Pontifex Altaris mar elment, de amelynek főpapjai közül egyik-másik itt van még közöttünk, nem fogom engedni kialudni, mert a szociális karitatív gondoskodás és munka,amint emlitettem ; integráns része a nemzet jövőjében bizó optimista öntudatnak s ennek vay gyünk és akarunk forró, izzo és félelmetes szerelmééi lenni! Hosszantartó es szűnni nem akaró éljenzés követte "ass József miniszter szavait, majd Sümegi Vilmos zárószavaival a díszközgyűlés véget ért« Dr.^ass József miniszter a jelenlévők ünneplése közben eltávozott.a társaság pedig asztalhoz ült ünnepi lakomara. Ennek során •berkes Róbert mondotta az első pohárköszöntőt. Qsi magyar szokás szerint a kormányzót éltette, maja Vass József minisztert, kegyeletes szavakkal emlékezett meg Rákosi Jenőről, maid Sümegi Vilmosnak az egyesület fel virágoztatásáBan szerzett érdemeit méltatta s az ő egészségére űriteóte poharát. A jelenlévők éljenzése közben átnyújtotta ezután Berkes Róbert azt a márvány ke rétbe foglalt oronzplakettet, amelyet Földes Lenke szobrászmüvésznővel készíttetett az egyesület Sümegi Vilmosról a jibileum alkalmából. Szudy elemér miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője köszöntötte ezután az egyeületet. Engedjék meg - mondotta? , hogy néhány rövid szóval én is áldozhassak^a mai nap jelentőségének. A nemzetei: organizmusában a sajtó szerepe Dizonyára hasonló ahhoz a működéshez,amit a tüdő végez az emberi testben. A^scjtón keresztül lélekzik a nemzet, a sajtó szállítja a' közélet funkcióihoz a nyilvánosság levegőjét és oxigénjét és természetes, hogy minél hatalmasabb, minél nemzetibb ez a saitó, annál több eneggiát visz bele a nemzet vérkeringésébe. A magyar s c j£ó hatalmas is, nemzeti is. Ezt bebizonyította az elmúlt trianoni tiz esztendő alatt, mert fenn tudott maradni, bár súlyos megpróbáltatások közepette a régi Magyarországon volt méreteiben és erejével s nem szűnt meg egy pillanatig sem ébren tartani az ország hitét és meggyőződését abban, hogy ezek a méretkk s ezek az erők eltüntettek az ország számára átmenetileg, de törvényszerüleg vissza fognak térni, ujjá fognak születni. . Minek köszönheti a magyar sajtó, hogy megtudta őrizni nemcsak zsurnalisztikai,szellemi és pol':.tito i birtokállomanyát, hanem mindezekhez hozzá tudta szerezni azt a morális értéktöbbletet is, ami tulajdonkénen minden intézmény és minden közéleti -faktor jelentőségének legfőbb kifejez je és értékmutatója s ami nem is adódhatik, nem is születhetik máskéntimint históriai erők kemény• harcában ós az élet legmélyéről fakadó nemzeti el szánások küzdelmeiben. /Folyt.köv,/
