Napi Hírek, 1929. november/2

1929-11-25 [0215]

. , , § H y l regyháza, november 25. Szabolcs varmegye törvényhatósága rendkivüli közgyűlésén iktatta be a főispáni székbe erdőhegyi Lajos dr.-t. Az installációs közgyűlésen úgyszólván ?z egész iiszántul törvényhatóságainak és városainak kiküldöttei megjelentek. Jelen volt továboá Kállay Miklós dr. államtitkár. Görgey István, Szabé Sándor, Kalnoki 3edő Sándor, Jiró Pál, Konkoly-iliege Kálmán, dukei Takács Géza országgyűlési képviselők, Fráter István belügyminisztériumi tanácsos, Almás^y Sándor, Szeli József, Soldos Béla, HadKázy Zsigmond főispánok és a vármegyeház disztermét zsufoláség megtöltő közönség. Az installációs napra a város lobogódiszt öltött és a város ötös fogatán vonult be az ünnepség székhelyere Erdőhegyi Lajos dr. főispán. Mikecz István alispán elnöki negnyitója után az ui főispán letette az esküt, majd elmondotta beszédét, amelyben hangoztatta, hogy snnak a politikai irányzatnak hive, amelynek vezére Bethlen István gróf miniszterelnök és amely a nemzet feltámadásához sz egyedüli ^elyes es járható ut. A vármegyei politikában azon az utón akar haladni, illetve tovább épiteni, amelyet elődje Kállay Ifikida államtitkár rskott le. A törvényhatóság nevében Megyery Géza felsőházi tag üdvözölte az uj főispántm aki »zután a küldöttségek tisztelgését fogadta. /MTI/ ^r— f § Almás^y László a képviselőház elnöke Szmrecsányi Lajos egri érsekhez jubileuma alkalmából a következő üdvözlő levelet küldte; "Kegyelmes Uram! " Az isteni Gondviselés kegyelme Excellenciádat főpásztori működésének nevezetes állomásához juttatta. #

isz a ritka jubiláris alkalom nemcsak Excellenciád közszeretetben és köztiszteletben alló személyének nevezetes napja, hanem ünnejB* egyben az egész magyar katolicizsmusnak s az egésa nemzetnek is. Exc ellenei adat kiváló képességei, keresztényi erényei, s apostoli küldetése hazánk egyik legnagyobb méltóságába juttatták s_Excellenciád ebben a diszes, de felelősségteljes méltóságban messze kimagasló példát mutatott arra, hogyan kell egyházát és hazát egyforma hűséggel szolgálni. Levelem terjedelme nem engedi meg, hogy szivem szerint méltányolni tudjam azokat a jelentős érdemeket, amelyeket Excellenciád az alatt a negyed század alatt, amióta főpapi székét betöltötte, egyházi, erkölcsi, kulturális és társadalmi téren alkotott. De ugy érzem, nincs is szűkség azok részletes méltatására, hisz hosszú idő óta benne élnek ezek az érdemek az egész ország köztudatában. Ennek a mindannyiunkat eltöltő érzésnek akarok visszhanf

ot adni, amikor Excel lenci adat fŐpásztori működésének jubileuma alalmával őszinte tisztelettel üdvözlöm, kérve a Mindenhatót, hogy Excellenciádat töretlen munkaerejében s isteni kegyelmében megtartani kegyeskedjék." A jubiláns érsek e levélre a következőkben válaszolt: "Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen megtisztelő rám nézve^. hogy Nagyméltósá^od az én negyedszázados emléknapomra felfigyelni s mélyen lekötelező udvkivánatával megörvendeztetni méltóztatott. Az emléknapnak személyemet illető 'jelentőségét Nagyméltóságod azzal a túláradó jósággal szemléli,

/

amelyben_engem kedves emlékű együttműködésünk idején is mindenkor részesíteni méltóztatott; ^ez azonban nem fokozhatja le az érdememen feletti megtisztelést, amelyért benső hálával mondok Excellenciadnak köszönetet

l kérve, hogy nagyrabecsülésem őszinte kifejezését szivesen fogadni méltóztassék." /MTI/