Napi Hírek, 1929. november/1
1929-11-01 [0214]
/ A székesfehérvári tudósítás 3.folytatása/ Krisztus katonái, s nekünk grőzntink ke 11. * legyőzni magunkat, legyőzni a világot, hogy elnyerhessük az örök pálmái, - A vitézkedő egyház katonáinak élén Jézus Krisztus rendeléséből ott masíroznak az ő Kiválogatott seregvezetői^ a katolikus papok. Tudjátok minő szörnyű feladat odaállítva lenni annyi nep fölé, az egész egyház hiveinek szeme elé, az oltár és a szószék magasságába anélkül, hogy maga az'emberi természet egyedül magával a pappászentelés tényével meg tudna változni. Mert hiszen az egyházi rend szentség ugyan és forrása egészen különös, megszentelő és segitő kegyelmeknek, ellenben nem változtatja meg az ember természeté amint a kegyelem természetrajzához tartozik az, hogy sohasem változtatja meg a termeszetet hanem arra épít és felhasználja Krisztus, irányában. Szörnyű helyzet tehát kedves testvéreim az oltáh* és a szószék történelmi és krisztusi magasságában lenni az egész életen keresztül. Mert történelmi hely mindegyik, Krisztus közvetlen védelme és jelenlétének oltalma alatt. Fából van-e az oltár vagy kőből, mindegr, a fő Krisztus jelenléte,a fő a legszentebb, vértelen és mégis örökké véres áldozat bemutatása. Az a hely az oltár/ahonnét nen^a pap beszél, hanem Krisztus ós az egyház, ÜZ evangélium hangád kétezer év ota szakadatlanul erről a helyről s nem az a fontos, hogy ti éltek s én most élek. Nem ti hallgattok engem, hanem a katolikus egynáz híveinek történelmi egyetemessége s nem én beszélek most, hanem az evangélium hangzik a történelmi katolikus papnak ajkáról. - íme, az élet forrását az emberekre bizta az Ur, az én kezeimre a történelmi értelemben vett papnak kezeire és ajkáról elhangzó szavakra bizta az ő jelenlétét. A: mi szegény, nyomorúságos kezünkre,amelyen annyi pora az életnek megtapad. A mi szegény reszkető kezeinkre, amelyek emberi kezek maradnak a szentjqla jjal való megkenós után is. Ezért mondja a katolikus pap a szentmisében, amikor felétek fordul és kitárja kezét: Orate fratres! Imádkozzatok testvérek! -• Huszonöt esztendő semmi a sacerdotium aeternum, az örök papság mértékével. Huszonöt év sok egy ember életében s én kitárom felétek karom s azt mondom nektek fehérvári testvéreim: Orate fratres! Imádkozzatok értem és értünkj N em tudom én nektek elmuzsikálni azokat az érzéseket,amelyek lelkemben zenélnek.'Talán a hpfang lenne a legméltóbb zeneszerszám ilyén érzések kifeiezésére. jfegedttrtl anjgal okéval sem lehetne nótába szedni, költő, Mindszenthy vagy'Ady nem tudná nyelvét kifejező szerszámává tenni eey pap lelke érzése ine& t amikor a huszonötödik évfordulón áll az oltár előtt. Azt mondtam paptestvéreimnek, akiknek munkában edzett koszorúja vett körül az oltárnál, hogy engem Is keményre edzett az élet, megtanított arra. hogyan kell elrejtenem a megindulás külső jeleit, tőlem tehát nem várhattok könnyeket, testvérek. A könnyek belülről harmatoznak. A könnyek esőfelhője körülveszi lelken s felétek tárat ja karjaimat, amikor kérem a tisztalelkü katolikus tömeget Krisztusnak történelmi értelemben vett hadseregét: Orate fratres! Imádkozzatok testvéreim! s adjatok hálát helyettem is az örök papnak, az Ur Jézus Krisztusnak! - Imádkozzatok! Imádkozzatok azért is, hogy papokat adjon az Ur rajtatok keresztül/testvéreÍÜLaz egyháznak. Mert rajtatok keresztül kell az egyháznak megújhodnia* Mi elmegyünk leltelen sírokba, elporladunk majd hosszabb vagy rövidebb idő multán, ae a katonasornak nem szabad megszakadnia/Krisztus kardjának nem szabad kezeletlenül maradnia s testőrség kell, hogy Krisztus trónusát idők végéig körülvegye, /Folytatása kovetkeaik/
