Napi Hírek, 1929. szeptember/1

1929-09-06 [0210]

J fi' [k magyar képviselők útjáról szóló zürichi tudó^itás folytatása/ A^bankutt folyamán dr.Wettstein a züricii kanton kormányelnök} és a ren^i tanács elnöke mondotta az első pohárköszöntőt. Mindenekelőtt köszönetet mondott azért a vendégszeretetért,amellyel a svájci parlamenti missziót-másfél évvel ezelőtt tanulmányútja alkalmával Magyarországon fogadták. A svájciak azzal a benyomással tértek haza, hogy aligha van még egy oly vendégszerető és lovagias nemzet mint a magyar. A magyar vendégszeretettel - mondott a. ezután - a svájciak vendégszeretete nom versenyezhet, dc biztosithatjuk önöket, hogy szivünk teljes melegével fogadjuk önöket. A barátság régi szálai fűznek bennünket egymáshoz; szellemi é^ gazdasági kötelékek, ürülünk azonban, hogy most eljöttek hozzánk abból a célból hogy általános kapcsolatokon túlmenően személyei kapcsolatokat is létesítsenek. ^mélem,hogy a barátság e régi köteléke i.a mely eket soha-semmi, még a háború sem tudott elszakitani, méginkább meglógnak erősödni. Önök a legjobb utat választották és gondoskodás történt arról hogy kölcsönös gazdasági kapcsolataik megerősödhössenek.Laskay kormány^ ő tanácsos ur igcn~kiválóan megtalálta a módját annak,hogy az ő Y,

Hungaria"-ia révén érdeklődést keltsen a svájciak között Magyarország iránt, mert a svájci ember barátságához a gyomron és torkon át vezet az ut. S hogy ismét komolyra ^forditsam a szőt Önök hölgyeim és uraim, nem egy dolgot láthatnak majd nálunk, _nem egy dolgot mutathatunk Önöknek, a termeszét kincsein kivül is. Gazdasági tekintetben minden téren láthatják, hogy sokat dolgoztunk termelésünk fejlesztése érdekében. Politikai téren is nem egy dolgot mutathatunk önöknek, mindenekelőtt demokráciánkat, bár ez teljesen ráenk van szabva, és mi_egyáltalában nem lépünk fel azzal az igénnyel hogy azt másokra rákényszerít sük. Szerények vagyunk ugyan, de bizonyos dolgokra mégis büszkék vagyunk, igy például arra, hogy teljesen megoldottuk a kisebbségi kérdést. Nincs kisebb ség,-sem nemzeti, sem vallási, sem állami tekintetben-ramely nálunk clnyqjjiva erezné magát. a«eg akarom mondani azt is, hogyan jutottunk él ehhez.Mi ugy kezeltük a kisebbségeket, ahogyan szép, de kissé érzékeny asz — szpnyokat kell kezelni. Néha talán nagy igenyekkel léptek fel,ahogyan elkényeztetett asszonyok szokták tenni végeredményben azonban házasságunk boldog lett. Sok közös vonás van közöttünk .hölgyeim és uraim,s ezek közül különösen kettőt akarok kiemelni: ülőször is mindkettőnket eltölt az a tudat, hogy mint kis nemzetnek a munkában a kiváló minőségre kell törekednünk, ha. meg akarjuk állni helyünket a népek versenyében- a második közös vonás szabadságszerető tünk, a szabadság iránti vágy,amely bennünket'ás a magyar nemzetet is ezeréven át minden válságon keresztül átsegített. Tudjuk, nogy Önök nemrégiben súlyos válságon mentek át. Versailles es Trianon különös geográfiát hozott létre. Inkább ne beszéljünk erről/ de mi tud^í^-kogy Magyarország: szabadságszere tettes önbizalma segítségével koresz — tül fogja magát segíteni és én örülök, hogy ily komoly és nagy dolgokban hasonló nézeteket vallunk. Erre a magyar nemzetben rejlő legjobb tulajdonságra ürítem poharamat. El ion Magyarország! Éljenek a magyar vendégek! /Szűnni nem akaró éljenzés/. /Folytatása következik/