Napi Hírek, 1929. augusztus/2

1929-08-21 [0209]

k §London, augusztus 20. Hothermere lord a Magyar Távirati Iroda utján a következő üzenetet küldi a magyar nyilvánosságnak: jsp most tértem vissza a Szent István-nap alkalmából*a Szent György" katedralisban tartott ünnepi istentiszteletről, amelyen résztvett az a nyobszaz derek magyar cserkészifju, akiket büszkeséggel látok vendégeimül Eondonban. Magasan szárnyalt a cserkészek kara, amikor a magyar himnuszt énekelte es hangjuk valósággal betöltötte a hááalmas székesegyházat. S amikor ezt hallgattam, melyebb meggyőződéssel éreztem mint bármikor, hogy Magyarország jövője tele van remem-seggel. E nagyszerűen fejlődő ifjúság biztos záloga annak, hogy az ország ereje és jogos nemzeti egysége helyreáll. Igazságot Magyarországnak - ez kell hogy legyen egyik első következménye a nemzetek közti béke es testvériség amaz uj szellemének, amelynek a magyar cserkészifjak látogatása-tanúbizonysága. Ez volt mindeddig Magyarország legnagyobb napja Londonban. , . A nap elárasztotta fényével a cserkészek színpompás zászlóit, amelyekről gyászfátylak csüng-Jek alá emlékezésül az elveszetett országrészekért, E nyolcszáz nagyszerű fiu menete a világ legnagyobb városának szíven át #

álmagyar ifjúság kiválóságának megnyilatkozása volt a londoni polgár számra. Nagy néptömeg szegélyezte útjukat, hogy lássa elvonulásukat. Elől lovas rendőrök haladtak, hogy utat biztosítsanak számukra. A Whitehallon lefelé a legfőbb hivatalok palotai közt vonultak el a fiuk a T

Yestminster-i apátság falai alá, szemben a parlament épületével. Valóban Anglia szive ez es ennek közepén all a kőemlék: Anglia világháborúban elesett fiainak nemzeti emléke. Itt egy pillantra megállt a cserkészifjak hosszú sora s kegyeletük jeléül meghajtották zászlóikat, Khuen Héderváry gróf pedig koszorút helyezett el az emlék lábára. Nekem, kinek két fiam emlékét szintén őrzi ez a mű, Stk-'J c semmi adója sem lehetett becsesebb, mint ama nemzet ifjúságának Heaolata, amely házam után legközelebb áll szivemhez. Az ifjak ezután elvonultak a parlament előtt, át a Themzón. oly tökéletes menetben, amely csodálattal töltötte el a nézőket. A menet, amint keeesztül vonult a Westminster hidján, a szélben lobogó zászlóival, amelyek élesen rajzolódtak ki az égen, olyan megragadó látványt nyújtott, mint valami festői középkori felvonulás. Zenekaruk magyar dalokat játszott, alapjukon vigan lengette a szél az árvalányhajat; igy érkeztek a fiuk a székesegyházhoz, hogy megüljék nemzeti ünnepüketidegen, de barátságos országban. Emlékezetes számomra ez a nap, amelyen Magyarország igazi lelkével találkoztam. Sokáig éljen Magyarország és mielőbb legyen ővé az igazgág!