Napi Hírek, 1929. május/2

1929-05-26 [0203]

/ A hősök emlékkövének felavatása. 4-, 'folytatás./ Amíg a haza sorsa a ti kezetekben volt, az itthonmar adottak nyugodtak lehettek; a hazát ti végig megvéd tétek, ellenség lába a haza földjét büntetlenül nem, '„ érinthette, A hazát nem ti vesztettetek el, akik érte életet áldoztatok, hanem azok az itthonmaradottak, akik érte csak élni akartak. - Ebben a komoly pillanatban, amikor a magyar katonai erényekről emlékezünk meg, az a fájdalmas és sorsdöntő kérdés vetődik fel: hiába küzdött, hiába halt-e meg o csatatéren annyi százezer magyar, a nemzet virága, ifjúsága? Valóban csak tiszteletreméltó történelmi emlók-e már az az ezeréves hajlók, amelyet őseink építetté:, csak ódon és szuette romhoz hasonló, amelyet megcsodálni jár az ide* gen? Vagy csoda tevő szent hely-e még ma is, amelynek kapuján ha bűneitől megtisztul tan lép be a magyar, megifjodva és őseinek erejét, bátorságát, összes erényeit magara öltve ujből fénylő ós ; mégsenézhetetlen vértezetben tündökölve hazájáért ui bői c sódat étel re képes-o, ^amely csodatétel révén a romokból újból tündöklő palota válik és ormáról újból leng a trikolor, amely Európa ezen opntján kelet, nyugatnak hiraeti a magyarnak leverhotetlon^osi erejét? - Amikor e. szónoki emelvényről» amelyen állok, az elesett magyar hősökről szólok, talán sokan, akik kishitűek,, ebben szimbdlikus^elhelyezkedést látnak, mintha ezen az emelvényen nem én, hanem az ogész jelenleg élő magyar nemzedék állana, mert mqgöttenrvai a szerintük vissza nem térő mult, előttem pedig a leien é*s a jövő, ^intha a múlté volna már ezer év küzdelmeinek, tradícióinak és dicsőségének minden fényes , emléke, amely sohasem tér vissza többé; előttem pedig egy sirkó állana, amely alatt egy halálrasebzett nemzet szine-java virága pihen, amely drága eletét az ezeréves tradíciókért hiába áldozta fel. Y - Mögöttem az igéret földjének szent oltárképe, amelyen • teste.tjoit egy nemzőt! ideál, ^előttem podig a nyors kőből faragott oltár, amelyen a nemzőt eszményéért önmagát hiába áldozta fol, mort azt megvalósítani a meghozott áldozat ^folytán nincs többe ere^e. - Mégis csalóka e: . kép és csüggedt léi ok képzelőd ősének a szülötte, mert ha jól .i- szemügy reves zem, előttem nem sirkő áll, hanom gránitból faragott f und ámen tunikövG az uj Magyarországnak, amely annál nagyobb, annál . hatalmasabb, annál hosszabb életű lesz, mentől tobb százezer fiának páratlan s hősi erényén épül az fel, -•A tormészotbon idővel minden elpusztul. A vasat a rozsda marja szét, a gránitkövet évezredek viszontagságai, viharai pusztítják el. Nincsen földi anyag, amelyet akár a természet, akár az ember alkotott, amoly örökéletű volna. Csak egy van, ami Örökéletű, ami elpusztíthatatlan es mindig ujjászuletik es ez a lelek, a szellem, amely az elhaltak erényeiből újra sarjad, nap-nap után ui _erényeket szül ás biztositéka annak, hogy a nemzőt majd ujjászületik>. _ Magyar Hősök, - akiknek omlókét most avatiuk fel, Ti nem haltatok raog hiáüa a honért. A Ti hősi erényeitek kultuszán, a Ti hősi és önfeláldozó példátok követesén épül fol majdan az uj Magyarországi