Napi Hírek, 1929. április/1
1929-04-14 [0200]
/ A B&rlapirók Országos Nyugdíj intézet ének közgyűlése. IV. folytatás,/ - Illusztris szónokuk azt mondotta % hogy az újságíró!; valamilyen elzártságban, fenséges magányosságban éli es harcolia végig életét, majd szives volt kitérni a nagy szociálpolitikai gondolatra, a,szolidarizmüs gondolatára s ebben jelölte meg a magyar sors hajnalhasadásat. - Első pillantásra ugy látszik; mintha ez a két gondolat egymáshoz hasonlítva és az ujságirórendre alkalmazva ellentétben állana. De nincsenek ellentétben egymással. Tökéletesen igaz az, hogy az ujságiró valami egészen sajátságos magányosságban éli és küzdi végig életét. Ez a. bizonyos splendid isolation, ez a fenséges elhatárolódás az életnek közönséges értelemben vett szolidaritásától, kétségkivül kiemeli az ujságirót az életben küzködő köznapi emberek sorából. Érdekes azonban, hogy amint felvetődik egy nagy gondolat vagy érzés a nemzet életében, az ujságiró a legelső; aki elkapja ezt a gondolatot vagy érzést, átzugatja saját lelkén, hangot, fényt ad neki s tovább vetiti a nemzetbe, hogy aziami talán öntudatlan volt a nemzet lelkében, öntudatossá váljék s a nemzet további fejlődésének tényezőjévé tudjon lenni, Ilyen értelemben tehát az ujságiró minden splencLid isolation mivolta mellett a szakadatlan szolidarizmusnak egyik faj tájat ép.; értem ez alatt a nemzet életével való, a nemzet lelkével, érzéseivel, vadjaival és reménységeivel való szolidarizmust. - Ez az a gondolat, amely engem rávezet egy másik gondolatra. A sajtó a nemzeté, a sajtó bizonyos értelemben a nemzet eletének függvénye és vetülete. Amennyi erkölcs van a nemzet életében, annyi okvetlenül_van a sajtóban is; amennyi szabadság van a nemzet politikai életében, annyi szabadság van a sajtó életében is. A sajtó mögött húzódik meg a sajtó harcos katonarendje, generálisok, ' »„, ezredesek és közkatonák, valamennyien egyformán felesküdten ugyanarra a zászlóra. Ha azonban a sajtó nem volna semmi man, mint csak függvénye a nemzet társadalmi ós politikai eletének, munkája tehát nem volna semmi más csak fotoriport, akkor a sajtó munKas\anak,munkájának és életének kapcsolatát a nemzet életével nem tudnánk f megtalalni. A sajtó nemcsak vetület és függvény, de erő is, a sajtónak irányítania is kell. A sajtó odaáll erők melle,amelyek komponens erokjha ugy látja a^sajtó - illetve most már az ujságiró - hogy ezeknek a komponens erőknek munkája valóban a nemzet életének erdekében érvényesül rnaji amikor'melléjük áll; Ha pedig dekomponens erőket lát a nemzet életében munkában és ugy látja az ő nemzettel való szolidaritásával, hogy ezeknek az erőknek munkáját erositeni ktil azért, hogy elrcudják tüntetni a régi kornak valamilyen olyan maradványát vagy a jövő fejlődésnek akadályát, amely magát a fejlődést akadályozni tudna - akkor világosan látjuk, hogy a sajtó nem függvénye a nemzet életének, nem fotoriport, hanem ezenfelül irányítója is. Gondolatok alkotója, es felvetője, érzéseket nemesitő, harcokat vivé tényező, katonákból allo tábor,amelynek jelentőse-, gét és igazi értékét mindig az a szolidaritás adja meg, amellyel ez /a harcoló tábor magába a nemzetbe, annak életébe, reménységeibe, céljaiba és jövőjébe kapcsolódik. - íme itt van a nagy igazsága annak, amit szónokuk előadott. Az újságírónak felfogásában, küzdelmének annyi mozzanatában minden splendid osolation, minden magajárása mellett is érvényesül a nemzettel való szolidar izmusa/. S ez az, amit én különösen aláhúznék, kihangsúlyoznék s a nemzet köztudatába is belekiáltani szeretnék, mert ahogyan az egyik oldalon megvan^az ujságirórendnek a nemzettel való nagy, magasabb értelmi szolidarizmusa, épen ugy a nemzettől is megkövetelem az ujságirórend számára a szolidarizmust,azt, hogy a politikai és társadalmi értelemben vett nemzet / tudjon egybeforrni a maga ujságiró-rendjével, értse meg, hogy ezek a katonák ő erte,az o gondolata' kért, érzéseikért es jövőjükért küzdenek, tökéletesen egybeforrva magával a nemzettel. A \ /FoÍvtatása következik/
