Napi Hírek, 1929. március/2

1929-03-23 [0199]

§ Madridból jelentik: A madridi" A. B.C.

:t cimü napilap legutóbbi száma Antonio Azpeitua tollából a nemzeti kisebbségek védelméről közöl hosszabb cikket. [~'^-^^v^itk, A versaillesi szerződésnél közreműködő államférfiak - írja a cikk - egyúttal megteremtői . Európa.: mai politikai megosztásának. Megcsonkítottak nemzeteket, hogy másokat megteremtsHnkk, felosztottak, egymáshoz csatoltak, parcelláztak területeket és a kontinens tárképén uj határokat húztak. A feldarabolásnak ás toldozás-foldozásnak ezt a munkáját olyan időbenf* , amikor a háború által felizgatott kedélyek: nem engedtek nagy szerepet a józan megfontolásnak, tehát végzetszerüleg bonyolult problémáknak kellett keletkezniük. Mindenek fe lett pedig az akkori időpont koncepciójának megf elei öle g, az újonnan született államok nemzeti aspirációinak kielégítése következtében, az ethnikai zűrzavar még jobban komplikálódott, aminek következményekben meg kellett nyilvánulnia. Bizonysága annak, hogy . . maguk az uj rena megteremtői kételkedtek annak biztonságában, az az eljárásuk, hogy egyidejűleg írásba foglalták egy oly jogi intézmény szabályait, amely képes lesz megoldani azokat a konfliktusokat, amelyek a legközelebbi jövőben felmerülhetnek. Igy a sokféle feladat között, amelyet a békeszerződés a Népszövetségre bízott, a Népszövetségre bizták a kisebbb ságek védelmét is. E gondoskodás által, azok, akik Európa politikai struktúráját megváltoztatták, avval, hogy egyik helyen lecsatoltak s a másik helyhez hozzáadtak területeket, elkésett aggályaikról ás alapos félelmükről tettek tanúbizonyságot. A kisebbségvédelmi szabályok értelme az, hogy nem szabad azokat a nemzeti kisebbságeket, amelyek az uj t államhoz csatoltattak, feltétel nélkül bekebelezni, hanem az annekciót feltetelekhez kell kötni, ami azt jelenti, hogy ez államok szuverenitása fölött ott áll a Népszövetség, hogy védelmezze azokat, akik idegen uralom alá jutottak, amivel együtt járt a lehetősege annak, hogy szükség esetén a "puzle játék

M-ot is meg lehessen változtatni. Az a tiz esztendő, amióta az uj politikai rend áll fenn Európában, bebizonyította, hogy megteremtőinek aggodalma mennyire megokolt volt. Az államok és a beléjük bekebelezett kisebbségek között sok konfliktus támadt. A kisebbségek a békeszerződések által megállapított eljárás utján kérnek orvoslást; de mivel nem nemzetközi jogi személyek nem kaphatnak helyei a Nemzetek Szövetségének tanácsában, abban a testületéén, amely vádelmükkel van megbízva. Bizonyos, hogy panaszaikat a tagállamok közvetítésével eljuttathatják oda* de amint Bandurand mondja, a nemzeti kisebbségek és a közvetítő államok érdeke nem mindig azonos. Feltehetjük a kérdést, hogy mit tett a közbelépésre hivatott szerv a lappangó_és akut konfliktusok elsimítása érdekeben. De vannak, akik azt hiszik, hogy a népszövetség eljárását feltűnő óvatosság jellemzi, hogy az érdekelt államok érzékenységét ne sértsék. A politikai indokok tanácsolta ennek a taktikának következtében az a veszély támadhat, hogy a kisebbségi jogvédelem minden egyes ujabb esetben elhomá^lbsodik. A veszedelem már látható: Egyes államok passzív rezisztenciát tanusitanak ás e^ magatartásukat azzal az érvvel igazolják, hogy a kisebbségek részére megadott védelem /egyesek szerint egy privilégiumot jelentő helyzet/ veg nélkül megakadályozza asszimilációjukat az ország többségéhez, melybe be lettek kebelezve. /Folytatása következik./