Napi Hírek, 1929. február/2

1929-02-24 [0197]

^Nürnberg, február 24. A.nürnbergi városi képtárban ma délelőtt olvasta fel Tihamér Lajos min. oszt.tanácsos Petrovics Eleknek, a Szépművészeti Múzeum igazgatójának előadását, aki kénytelen volt nürnbergi tartózkodását megszakítani Minedenekelőtt köszönetet mondott Nürnberg városának a meghívásért Petrovics nevében, aki örömmel vállalkozott az előadás tartásara, mert nekünk, magyaroknak különösen sok okunk van arra, hogy igyekezzünk a világgal megismertetni azt, ami jót alkottunk. Megalázott, kifosztott náp_ vagyunk s szeretnénk felemelkedni a mélységből. Ehhez azonban nem elag,hcgy sebeinket mutogassuk,hanem azt is be kell bizonyítanunk, hogy nem érdemeltük meg . '-o * azokat. Bizonyít ék aink között nem utolsó hely illeti meg a művészetet. S hol számithatna művészetünk több megértésre, mint Nürnbergben, a művészeti kultúrának ősi várában. Hiszen Nürnberg az a város, amely egyfelől őrzi ás gyűjti e művészet nagy emlékeit, másfelől azonban odaadóan támogatja az eleven művészi törekvéseket, s ahol a város vezetőségének okos művészeti politikája példaadó módon törekszik arra, hogy a történeti értékek gondozását összekösse az eleven művészi energiák megbecsülésével és fejlesztésével. Ebbe a városba . amelyben annak a csodálatos_ látványnak vagyunk tanúi •hogy egyszerre látjuk a lement nap aranysugarait és a virradat hasadását bizalommal hozzuk el művészetünk régibb értékeit és ui termését, mert azt hisszük, hogy igazságos megítélésre számithat mindakettő. Ezután visszapillantást vetett álmagyar művészeti kultúra régibb korszakaira, amelyekben Magyarországnak az~ a történeti hivatás jutott ^részül, hogy Európa keletén a merev bizánci kultúrával szemben, mely a Balkánon uralkodott, a nyugatnak fejlődésre képes, hajlékony szellemét képviselje. Ezt a hivatást Magyarország addig, amig önálló királyság volt, hi¥en teljesítette is, azonban a XVT. század első felében az x>rszág politikai 'felbontás a. a loO évig tartó török uralom az örökös küzdelem az osztrák politika beolvasztó törekvései ellen útját szegték a fejlődésnek s amüvászeti életet teljesen megbánitották. így történt, hogy már a XVIII. században , amikor a békésebb idők nagyobb művészi vállalkozásokat tettek lehetségessé, a magyar megrendelők idegen, főképen osztrák művészekre voltak utalva. Magyarország művészeti kolóniája lett Ausztriának. Ezzel a nemze-_ ti szempontból sterilis századdal szemben a XIX. század, amely a politikai felszabadulás nagy százada volt, művészeti téren is a fejlődés és önállósulás nagy századának mutatkozik. Ebben a században foglalja el a művészet a magyar szellemi életben azt a helyet, amely Öt/ mint a kultúrának szerves ás fontos ágét megilleti. Ami azonban a sorrendet illeti, először az irodalmi és politikai újjászületés következett be, s a művészet csak azután került sorra. A század első felében e nagy irodalmi és politikai vezéreknek még nem voltak méltó tárdai a művészet világában s művészetünk még provinciális izü volt. Mindamellett ennek a kornak magyar művészei is fontos . hivatást teljesítettek! a magyar művészet f eltámasztásáért, munkájukat hozzákapcsolták ezeknek az*Íróknak lelkes munkájához s /lassanként szerény helyet vivtak ki a képzőművészetnek a nemzet szellemi életében. Az első nagyobbszerü művészeti ie Lenség, aki a mult században magyar földön felbukkant, Zicby Mihály volt. C emelkedett először a provin- . cializmus színvonala felé. Öt követték a nemzeti elnyomatás korának "jellemző nagy mesterei; . Székely Bertalan ás Madarász Viktor,akiknek müvei szervesen nőttek össze az akkori politikai viszonyokkal, a nemzet fájdalmaival ás reményivel. Képeikben a mult tragikus eseményeivel a jelen szerencsétlenségére céloztak , ámult felemelő, dicsőséges mozzanatainak ábrázolásával pedig biztatást ás vigaszt akartak adni a leigázott nemzetnek /Folyt, következik./ 6*0^ctóWc^pwtaJV!