Napi Hírek, 1929. január/2
1929-01-25 [0195]
/T/ § Paris, január 25. , Ma délután a képviselőház zsúfolt padsorok előtt foly'tatta az elzászi interpellációk megyitatá-• sátXSeltz alsórainai néppárti demokrata képviselő Elzász kétnyelvűségének kérdését fejtegette és elengedhetetlen szükségességnek mondotta, hogy a tisztviselők mmdicét nyelvet ismerjék. Az iskolákban elsősorban a francit nyelvet kell tanitani,de nem szabad elhanyagolni a német nyelvet sem, amely re gazdasági szempontból van szükség. Az Elzászban mutatkozó nyugtalanság főoka a szónok szerint-abban keresendő, hogy az elemi iskolákban nem tanitják a német nyelvet. Az interpelláló ezután védelmébe vette Ricklint, aki 1902-ben a francia gondolat védelmezője volt. Arra kérte a miniszterelnököt, hogy vessen fátyolt a múltra és keresse a megnyugtatás politikáját. Az elzászi képviseletnek - tette hozzá - nincs más óhajuk* minthogy bizonyságot tegyenek hazafias érzelmeikről. /Taps a jobboldalon/ (w£/> Moncelle tloselle-vidéki képviselő a Ház élénk tapsa közben ^emelkedett hangon tett hitet francia érzelmeiről. Minden kapkodás és tévedés ellenére - mondotta - egy francia képviselőnek első kötelessége az, hogy kinyilvánítsa lojalitását. Az elégedetlenség okát a szánok nagyrészt abban ' keresi, hogy súlyos adókat vetettek ki. Kérte az adókivetések helyesbítését. Bármilyen köve tel éseink legyenek is, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy Franciaország milyen áldozatokat hozott a visszanyert két tartomány érdekében. A tartományokban érvényben volt törvényhozási intézkedések módosítása igen szerencsés eredménnyel járt. A hivatalnokok iránt a kormányzat nagy jóindulatot tanúsított. Bőkezű kárpótlást nyújtottak Elzász és Lothanngia ama lakóinak, akik a márka értékvesztesége, következtében veszteségeket szenvedtek. Legyen bátorságunk elismerni - jelentet ttki hogy Franciaország megtette kötelességét az egész vonalon, Ezeknél a szavaknál viharos taps csattant fel. A tetszés még fokozódott, amikor a szónok kijelentette, hogy Franciaország páratlan hősiességgel küzdött a háborúban Elzászért és Lotharingiáért es hogy gr enged szeretetének szakadatlan bizonyságaival árasztja el a két tartományt. A szónokot barátai üdvözlésekkel halmozrák el. Félórai szünet után Schumann pártonkívüli Moselle-vidéki képviselő hosszabb visszapillantást vetett a két tartomány történelmére, majd kijelentette, hogy Hosolle-vidéke mindig francia maradt szivében. Polgártársai leírhatatlan lelkesedéssel üdvözölték a francia csapatokat. A súrlódásokat az okozta ; hogy a központi kormányzat részéről bizalmatlanság és türelmetlenség nyilvánult meg. Schumann különböző sérelmeket sorolt fel, mire Poincaré miniszterelnök közbevetette, hogy Elzászban és Lotharingiában a hivatalnokok ma nagyobb járandóságot élveznek,mint azelőtt és hogy a régi nyugdijasokat is Franciaország fizeti, holott ez Németországnak lenne u. kötelességej~lnterpeliációiának kifejtését folytatva, Schumann arra kérte a közigazgatást,-hogy könnyítse meg a lános átmenetet az egyik közigazgatásból' a másikba. A kormány csak olyan tisztviselőket küldjön a két tartományba, akik ismerik az égető kérdéseket. Szükségesnek mondotta, hogy Elzászban és Lothar ingiában különleges megoldáshoz juttassák azokat a problémákat, amelyek kizárólag a kát tartományt érdeklik. Csupán a szabadság ós a megnyugtatás politikája oszlathatja el a mostani kedvetlenséget. Ne túlozzanak a szeparatista!: megítélésében, mert ezek voltaképen nem szeparatisták, hanem regionalisták. Találják meg a középutat a sovinizmus és az autonomizmus között, ' , Az ülés még folyik, /HTl/
