Napi Hírek, 1929. január/1

1929-01-04 [0194]

/A szegedi küldöttség a kultuszminiszternél. I. folytatás/ - Kedves polgártársaim! "álásan köszönöm azokat a szép szavakat , amelyeket szónokuk hozzám intézett és még inkábo köszönöm azt, hogy ily szép számoan vették magukra télvíz idején az utazás fáradalmait azért, hogy nekem az újév alkalmából jókívánság: ikat kifejezzék. - Végtelen súlyt helyezek arra, hogy az önök köréoep megértésre találjak, mert demokratikus korunkoan hiábavalóé a kormányzatnak, a vezető embereknek minden törekvése, ha az nem talál megértésre azok soraiban, akiknek érdekében az akció kifejtetik. Én abban'a visszhangban, amit önök az én törekvéseimre ás szavaimra adnak, ,a legnagyobb zálogát látom annak, hogy mi "- a szegediek ás káp/visélőjük - kölcsönösen meg tudjak egymást érteni. Epén ezért valahányszor Szeged felé közéletem, s látom a felső tanyákat, a vá os ornyait és a gyárak kámyányeit,'ugy árzem, mintha hazajönnék. - Nehezen szántam rá magamat arra, hogy megváljak régi kerü-^ létemtől, Komáromtól, amelynek'minden választó polgára aláirta ajánló iveimet. Hr megtettem mégis, tettem az árt, mert ugy éreztem, nogy Szegeden sokkal nagyobb hivatás vár reám. Ugy éreztem, hogy ez a ' tiszaparti nagy magyar város nehéz megáliietesi gondokkal küzködik, ugy. éreztem, hogy na van közület Magyarországon, amelynek szüksége van támogatásra s-amelyet érdemes támogatni, ugy ez az ország második városa Szeged. Bizalommal ésszeretettel jöttem tehát az önök körébe s csakhamar kimondhatatlanul megszerettem a várost s megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy nem'szabad a nemzetnek mindent egy étlen városra, BíidapestrB feltenni, hogy a nagy magyar Alföldnek legalább kát metropolisra szüksége van, nogy Szegednek ás Debrecennek igazán nagy várossá való tétele nagy nemzeti érdek._ Me&grrofltödött bennem az a tudat, hogy az Alföldet nem tudjuk felvirágoztatni, ha magán az Alföldön nem fejlődnek ki az Alföld szellemeben és szükségleteinek megfelelően azok a nagyvárosok, amelyek képesek lesznek jóvátenni azt a nagy igazságtalanságot, amelyet a történelmi idők követtek el az'Alföldön, s amelynek utóhatásait keservesen érzik ma népesedési, gazdasági ás közmivelődási téren. - Ívvel a programmal jöttem, de őszintén megvallom, hogy minden igyekezetem és legjobb tudásom eredménytelen lett volna, ha önök maguk meg nem szervezkednek. Néma gyermeknek anyja sem ár ti a szavát s azon nápen^mely nincs megszervezkedve, amely a maga árdekát előzetesen nem vitatja s nem állapitja meg, s azután határozott férfias szóval'nem juttatja kifejezésre, a legjobb akarattal sem lehet segiteni. ÖnöK azonban megvitatják ügyes-bajos dolgaikat meg tudják mondani azt, hogy mire van szükség, hol kell segítségükre lenni: S ha összefogunk a mego dásra váró nagy kérdések keresztül* vitelére, ugy azon munkálkodunk, hogy Szeged városa a szociális és gazdasági megerősödés révén is naggyá legyen, hogy polgárai ^megelégedettek legyenek, mert nincs-nagyság megelégedett polgárság nélkül. ; - Nehéz ás hosszú az ut. amelyet meg kell mág tenni. Amigán, tehetek, az mind meg fog történni. Látják azt, hogy az egyetemi építkezések nemcsak a belvárosnak válnak jáfára. Minden munkát, amit csak lehet, a szegedi iparnak juttatok. A földmunka, az ipari munka közvetve a mezőgazdaságot is taglalja,'mert hiszen ha a földmunkás, az iparos ás kereskedő vásário-káp^es, ugy nő fogyasztó ereje ás ennek eredménye a mezőgazdasági népesség javára is válik. Z£o_lyJt at és a. Ifisfi-tta liKl ORSZÁGOS LEVÉLTAR K szekció