Napi Hírek, 1928. október
1928-10-06 [0188]
§ Brassó, október 6. A szász kisebbségnek az a mozgalma, amely az erélyesebb kisebbségi védelem szükségét hangoztatja, meglehetős hullámokat vert a bukaresti kormánysajtóban, amely azonban pozitiv érvek helyett azt a régi frázist vitte harcba, hogy az erdélyi szászoknak a román uralom alatt jobb soruk van, mint a magyar uralom alatt volt. Erre a'beállitásra most a Kronstaedter Zeitung feltűnést keltő cikkben válaszol, amely többek közt ezeket mondja: Férfiatlan dolog volna, ha mi , szász ok' minduntalan összehasonlítást tennénk egykori és mostani helyzetünk között. Most azonban, hogy Bukarestből egyenesen felszólítanak bennünket, hogy mondjuk megimikor volt jobb dolgunk, el kell végeznünk ezt az összehasonlítást. Mellőzzük azokat a bajokat, amelyek a román közigazgatási szokásokból, a közhivatalnokok fogyatékos képzettségéből ás mindenekfelett a minden képzeletet felülmúló szörnyű korrupcióból származnak, mert ezek a csatolt területek minden lakosát sújtják. Ami minket, szászokat speciálisan illet, a-falyzet ez: A magyar uralom alatt sohasem fordult elő hogy hivatalos helyiségekben ez a felírás fotfadott volna: "Csak magyarul beszéljünk!" Ma azonban még olyan hivatalos helyiségekben és autonóm testületekben is,amelyeket mi, szászok közvetlenül és legnagyobbrészt saját pénzünkből tartunk lenn, ott találjuk r a nyomtatott felhivást: "Csak románul beszéljünk .'''Német anyanyelvünknek Magyarországon az autoróm közigazgatás egész vonalán korlátlan érvényessége volt és soha egyetlen szász városi vagy megyei tanácstagojpeg nem^gátoltak abban, hogy anyanyelvén szólaljon fel. Ma azonban a szászokat minden ilyen képviseletben bármikor el lehet hallgattatni. A magyar uralom alatt sarát városi vagy közsági hatóságához mindenki,a román is,saját nyelvén irt. De mi van ma? Jobb erről nem beszélni."Ami az iskolákat illeti, akkori apró panaszaink semmivé zsugorodnak össze, ha figyelembe vess2ük v hogy a liberális cégérü román_államban mit cselekszenek iskoláinkkal. Regi önrendelkezési jogunkból alig maradt meg valami nyomorúságos morzsa és naponként tapasztaljuk az állami hat°ság®knak azt a törekvését, hogy még ezt is elvegyék tőlünk. A régi Magyarországon a magyar nyelv ismeretének szerény mértékét követelték az iskolavégzettektől, a mai'román követelések az államnyelv tudása tekintetében szörnyűségesen ^magasak. A gyermekeket nemcsak a román nyelv oktatásával, hanem egyes tantárgyaknak román nyelven való tanításával is olyan kínzásnak teszik ki, hogy _ idegerejük csaknem összetörik. Ehhez.járul még az Anghelescu-féle hírhedt vizsgáztatási rendszer. A szászoknak csaknem másfel évszázadon át német színházuk volt, amely Nagyszebenőn kívül a többi szász városban is játszett s a magyar kormány ennek útjába a legcsekélyebb akadályt sem görditette soha. Ma azonban a Goldis-féle színházi törvény azzal a kicsinyes ürüggyel, hogy a színészeknek román állampolgároknak kell lenniök, lehetetlenné teszi az állandó német színházat. A színházi kultúrát ' : anyagilag is tönkreteszi az, hogy kétszer akkora vigalmi adót kell fizetnünk/mint a románoknak, amia párisi kisebbségi egyezmény nyílt megsértése. A régi Magyarországon kisajátítás csak egészen különálló es közérdekből múlhatatlanul szükséges esetekben törtéBtés olyankor'is csak az önkény elleni legmesszebbmenő biztosítékok mellett. Az azonban, amit a román földreform végrehajtása során tapasztaltunk, visszataszító eltorzitása a szociális gondolatnak s a bukaresti kormány hivatalos lapjának még volt arcbőre azt állítani, hogy a kisebbségekkel v aföldkisajátitas során épen ugy bántak, mint a regátbeli nagybirtokosokkal. Cinikus'gúny ez ás nyomorúságos, elhasznált frázis, ha azt állítják Bukarestben, hogy csak a szász nép egyes vezetői látják így a dolgokat. Az igazság ezen a téren is egészen mas. /Folytatása következik/