Napi Hírek, 1928. szeptember/2

1928-09-24 [0187]

Ezzel szemben a német delegáció javaslata - noha elismerte az érdekelt kormányok közti tárgyalások fontosságát és célszerűségét - azt a véleményét -fejezte ki, hogy a tárgyalások sikertelensége esetén magéra a leszerelési bizottságra tartozik, hogy a függőben maradt kérdéseket megoldja. Ehezképest a német javaslat azt indítványozta, hogy hivja fel a közgyűlés a tanácsot, hogy állapitsa meg a leszerelési értekezlet összehívásának időpontját a jövő évre, egyben az előkészítő értekezlet elnökére bizta, hogy megfelelő időben összehívja ezt a bizottságot^ a leszerelési értekezlet programjának megállapítása céljából. Ennek a két javaslatnak az egybevetéséből származott a már ismert végleges határozati javaslat, amelyet most a főbizottság a közgyűlés elé terjeszt. Az előadói jelentés megállapítja ezzel kapcsolatban, hogy egyhangú az a felismerés, hogy a mostani helyzet mellett csakugyan sikerül - megvalósítani az első lépést a leszeielés utján. A politikai helyzet állandóan javul, A népszövetségi egyezségokmánya békeszerződések, nevezetesen azok a leszerelések, amelyek egyes országokban e szerződések alapján történtek, továbbá a locarnoi szerződések, a biztonságnak olyan feltételeit teremtették meg, amelyek lehetővé teszik egy általános leszerelési egyezmény megkötését, másrészt a helyzet még javulhat, ha azok az államok, amelyek mai biztonságukat nem ítélik elegendőnek,élnek azokkal az eszközökkel, amelyeket a döntőbíráskodási és biztonsági bizottság javaslatai megjelölnek. A különböző nehézségek, amelyek idáig az előkészitőbizot tság munkálatait megnehezítették, most szintén enyhülést mutatnak. Az egyes kormányok komoly erőfeszítést tettele abban az irányban, hogy kedvező talajt készítsenek elő a bizottság jövő munkálatai számára. Nyilvánvaló, hogy ha ezek az erőfeszítések tovább folytatódnál:, akkor az clőkészitőbizottság legközelebb a siker sokkal nagyobb reménye mellett ülhet egybe. A bizotts% őzért annak a reményének ad kifejezést, hogy az érdekelt államok haladéktalanul rá fognak lépni őrre az útra, másrészt azt ajánlja a tanácsnak, bízza meg az clőlcészitőbizo ttság elnökét, hogy lépjen érintkezésbe a kormányokicai abból a célból, hogy tudomást szerezzen tárgyalásai állapotáról és hogy ilyenmódon, mihelyt lehetséges, a bizottságot egybehívhassa. A jelentés hangsúlyozza, hogy a harmadik főbizottság nem vélte lehetségesnek, hogy meghatározott időpontot állapítson meg az élőké szitőbizottság legközelebbi ülésezése számára. Egyébként is ez nem / tartozik a közgyűlésre, miután a bizottság maga már ugy intézkedett, hogy elnökére bizta a legközelebbi összejövetel időpontjának kijelölését. A közgyűlés azonban egyhangúlag azt 6h&*%}lfy hogy ezt az ülésezést tartsák meg lehetőleg még cz év végén, vagy legrosszabb esetben a jövő év elején. Ami magának a leszerelési ér teke zlctnck az egybehivását illeti, a harmadik főbizottságban általános volt a vélemény* hogy az előkészitőMzottság legközelebbi ülésezésének befejeztével a biaottság bizonyára célszerűnek fogja találni, hogy jelentést tegyen a tanác snak az első általános értekezlet lehetőségéről és időpontjáról. A jelentés végül kiemeli, hogy ámbár fontos és hasznos cz a lépés, mégsom szabad elfeledni, hogy a leszerelési munkálatok rendkívül nehéz, hosszú és állandó erőfeszítést kívánnak. E.-ért már most hangsúlyozni kell, hogy az előkészitőbizottság ős a döntőbiráskodási és biztonsági" bizottság munkálatait továbbra is rendszeresen folytatni kall, úgyhogy későbbi lépések megtételével lehetővé váljék a fegyverkezések fokozatos csökkentése és korlátozása, mégpedig abban az arányban,amint a biztonság feltételei fejlődnek.