Napi Hírek, 1928. március/2

1928-03-26 [0175]

§Cleveland, március 26./Magyar Távirati Iroda/ A polgármester üdvözlésére Sipőcz Jenő a városházán történt fogadtatás során a következő beszéddel válaszolt: Mélyen tisztelt polgármester ur! uszinte örömmel és rokonérzéssel üdvözlöm önt és önben Cleveland város közönségét ^Magyarország fővárosának, Budapestnek nevében. A Kossuth-szobor leleplezésének ünnepe vezette ide varosunk küldöttségét, de ugy ériem,az igazságot mondom, midőn megvallom, hogy várakozással gondoltunk erre a Budapest részéről hosszú idő óta először tett amerikai látogatásra.mikor nemcsak egy fejlődésében, mérteiben, élet tempójában páratlan és óriási ország földjét és népét fogjuk megismerni, de végre módunk lesz ellátogatni mindazokra a telepekre, azokba a városokba, melyek annyi magyarnak adtak évszázad óta szerető, gondos otthont. Országunk sok régi hányattatása gyökértelenné tett sok polgárt, akik az ujvilágbe vetett bizalommal indultak útnak és ime elmondhatom, bár elveszettük okét földünkről, nem kesereg( hetünk sorsukon, ^mert az Önök földjén igazi, boldog fészket tudtak verni, fiz önök városét érezzük a központnak, a magyar) telepei között, nz önök vév' rosa jóformán az egész magyar közvélemény előtt mint egy távoli, de rokonváros lebeg, melyre csak szeretettel és vonzalommal gondolunk. Mi magyarok mindenkit nagyon tudunk szeretni, aki bennünket szeret és a magyarság idevándorolt csoportjainak megelégedettje léte erről a szeretetről tesz nekünk tanúságot. Végtelen boldog vagyok, hogy most, talán a magyar törvényhatóságok közül elsőizben módomban van önöknek beszélni a mi közönségünk érzéseiről, a rokonszenvről,melyet mindnyájan önök iránt érzünk ós szinte kötelességemnek érzem köszönetet mondani Cleveland városának azért a vendégszeretetért, mellyel egy sorssujtotta ország vándorait magába befogadta. Ma még nagyobb viszontagságok vérzenek bennünket, megcsonkított ország fővárosa lettünk, jóakaró és barát nélkül ós midőn igy magunkra hagyva körülnézünk a nagyvilágban, hol remélhetünk előbb megértést, mint abban a varosban,melynek téglái közül a magyarság ;s nem egyet rakott le és amelynek életében is tevékenyen vesz részt? En ugy vélem, kerül jön ^a magyar ember a világ bármely tágékára, magával viszi az ő magyarságának titkos amatját,egy ezeréves ország múltjának ragyogó emlékei% hogy büszkén mutassa meg ^ egész világ szeme láttára és tegyen mellette vallomást,összeforrva honfitársaival. Az önök városának ereiben magyar vér is kering, ismerhetik jól és igazán. " - *• . w .. Az önök városa a Kossuthnak idegenben emelt első ércszoborral tanúságot tett e mellett, szinte a tengerentúlról küldött kézszorítás volt ez, melyet most ime ujabb követ. Nekünk sok munkára, sok erőre es sok kitartásra van szükségünk és azért jöttünk ide, hogy ehhez azt a megnyugvást ny urhess ük, ^nem állunk a közömbösek nagy tábora közepette értetlenül, hanem titkos szálak kötnek össze más országokkal, más világrészekkel is. Az önök szives meghivésa sejteni engedte <*szt, a pompás fogadtatás me^gorosit várakozásunkban és ha most mint rokonvaros felé, magyar varos felé nyujtom kczemet, nem akarok kiszakitani az önök polgárai közül senkit Magyarországnak, de ugy érzem Cleveland földje mégsem az a messzi idegen, ahova barnulva, de szüretet lenül megy a magyar. San egy ős latin m&náásunk: "Extra Hungáriám non est vita,si est vita, non est ita." Magyarországon kivül nincs élet és ha van is,nincsen olyan élet." A clevelandi magyar polgárok ezt a mondást cáfolni próbálják, én pedig azt mondom,ha van olyan éle.t, akkor azon a földön van vcilami magyarosság, valami otthonosság mely a (regihez is kapcsolódik. /Folytatása következik/-