Napi Hírek, 1928. március/1

1928-03-01 [0174]

g § G e n f , március 1. /Magyar Távirati Iroda./ Titulescu román' külügyminiszter ma délien 3 órakor San Eemoból jövet Genfbe érkezett. g § G e n f , március 1. /Magyar Távirati Iroda,/A magyar kormány közölte a Népszövetséggel, hogy a gépfegyverek ügyében képviseletével Tánczos Gábor tábornokot bizza'-meg arra az esetre, ha a népszövetségi tanácsnak bizonyos felvilárositásokra lenne szüksége a'kisantant kormányaírwak kérelme tekintetében. / g § G e n f , taércius 1. /Magyar Távirati Iroda./ A Journal de Génévé hasábjain William Martin figyelemreméltó vezércikkben eimélkedik a népszövetség bekebiztositó munkájáról. Martin a háború kiküszöbölésének legbiztosabb módját általános biztonsági szerződés megkötésében'látja. Miután ez a gondolat a genfi Ijegyzőkcnyv_elvetésével egyelőre meghiúsult, most a regionális szerződések gondolata jutott előtérbe. Itt azonban különösen kell ügyelni arra, hogy ezek a szerződések ne váljanak a háború előtti időkből oly előnytelenül ismert fegyvérszövetségekké. Enyhül ez a veszély, ha a szerződés ellentétes érdekű népek között létesül. Martin a locarnói szerződésben látja a mintakénéit a béke fentartására hivatott^regionális szerződéseknek, elismeri azonban,' hogy a Közép- és Keleteurópai népek között lehetetlen olyan Locarnóra gondolni, mint aminő Franciaország és Németország között létesült £ határok'kölcsönös •

% biztositásá val és két nagyhatalom garanciaja^mellett. De ezek az államok biz'vást magukévá tehetik a i^tasik locarnói szerződésmintát, azt. amely Németország és' Lengyelország között jött létre. Ebben a felek nem lesznek említést a határok kölcsönös biztosításáról, egyszerűen csak kötelezik magukat, hogy nem folyamodnak fegyveres erőszakhoz a határok módosítása céljából. Ilyen kötelezettséget Martin szerint könnyűszerrel vállalhat akár Litvánia, akár Belgium, akár Magyarország, mert hiszen ezek az államok mai állapotukban amúgy sem gondolhatnak fegyveres támadásra. Felmerül a kérdés, folytatja Martin^ hogy ki garantálná a szerződések betartását. Martin szerint erre elegendő támpontot nyújt maga a népszövetség egyezségokmánya, nevezetesen a 13." és a 16. cikk. Ka ugyanis a biztonsági szerződések magukban foglalják az általános és kötelező döntőbíráskodás kikötését, akkor''magától értetődik az a feltevés, hogy amely állam kivonja magát a döntőbíráskodás alól, vagy megtagadja a döntőbiróság Ítéleteinek alkalmazását, ezzel a cselekményével megsérti az egyezségokmány 13. cikkét, tehát támadó félnek tekintendő és ezen az alapon alkalmazást nyerne vele szemben a 16. cikkben_foglalt büntető rendszabály. Ha a szerződések ezen felül még támadást kizáró kikötést is tartalmaznak, akkor meg épenséggel egy szerű és biztos módszer áll a tanács rendelkezésére abból a célból, hogy kijelölje, melyik_fél a támadó. Vagyis ebben az esetben nem egyik, vagy másik nagyhatalom^fogja garantálni a megkötött szerződést, hanem garantálja az egyezségokmány értelmében a Népszövetség valamennyi tagja, miután az egyezségokmánynak ez a rendelkezése valamennviüket köti. --g

t _ § G e n f , március 1, /Magyar Távirati Iroda./ A Népszövetség pénzügyi bizottsága három albizottságot alakitott a portugál kölcsön-kérelem tanulmany ozá sára,