Napi Hírek, 1928. február/1
1928-02-06 [0172]
/Szinyei-emléklakoma. II. folytatás./ Ennek az atmoszférának alapja ; ^ a világ közvéleménye, E közvéleményért pedig ma semmivel sem küzdhetünk nagyobb sikerrel, mint a képzőművészet fegyvereivel, mertbe téren nem választ el bennünket Európától a magyar nyelv elszigeteltsége.Ha önök kimennek a nagy kiállításokra, minden egyes ilyen kintlét és siker egyben megnyert per is a világ nagy ítélőszéke'előtt, A magyar nemzet életében soha nagyobb szükség nem volt arra a nagy nemzetközi bizonyságtételre-f* ez jelent,"mint a trianoni békekötés_utáni időkben, Ném kell bizonyitanunk azt sem, hogy külpolitikai tekintetben ma nagyobb szükségünk van a világ figyelmére és'barátságára. mint valaha, de a ""belpolitikai életben is ugyanez'a helyzet* Mert a politikusnak is megfelelő miliőre van szüksége, hogy alkotni tudjon. Ezt a miliőt pedig csak fejlett kulturális élet teremtheti meg* A nagy reformkorszak nem Széchényi Istvánnal ás József nádorral kezdődött, hanem Eessenyeyvel, a Kisfaludyakkal, Kazinczyval és azokkal a leik) s Írókkal, akik megteremtettek az irodalmi ujjáébredést.•s azt a politikai élet terére átvive, előkészítették a nagy reformkorszakot. Ha a magyar szellem mai nagy embfbrei nem töltik meg az életet nagyszerű alkotásokkal, akkor hiányoznék a politikusokból az i*3piráció, inspiráció hiányában pedig nem törhetnek nagy célok felé. \hwrJct - Ami azt a kérdést illeti, vájjon a magyar társadalom a fejlett magyar művészetet fenn tudja-e tartani, meg kell állapitanom, hogy erre átmenetileg nem képes. Pusztán hősi emlékekből, síremlékekből, portraitckbŐl nem táplálkozhat a magyar művészet. Sokkal nagyobb munkákat, feladatokat kell reá>biznunik • és ezt ma csak az állam teheti meg. Az államnak kell megadnia azt a bizonyos kámforinjekciét,<vnely fenntartja a magyar művészetet addig, amíg azt a társadalom át tudja venni a maga vállaira. A világháború szenvedései után ma fokozottabban só városaz. emberiség a szépség" után és ezt a képzőművészetek tudják jbe 1 evinn iíleginkatob/az életbe. E törekvések azonban ma nagy anyagi nehé zségelcbe ütközenk, s nekem szememrepetik, hogy a kultúrfölény fenntartása érdekében az állam nagy anyagi eszközeit vészem igénybe. Minden politikának az a próbája, ha meg- • vizsgáljuk, milyen eredményre vezetne annak ellenkezője. Az én tételem az, • hogy (/ az utolsó négy generáció alatt Magyarországon olyan nagy műveltség fejlődött ki, amilyet azok .az országokyámelyeket a békeszerződések körülöttünk naggyá tettek, nem mutathatnak fel. Allitom és vitatom, hogy ennek a mi szerencsétlen nemzedékünknek szent és súlyos kötelessége, hogy e kulturális felsőbbséget minden áldozatok árán is fenntartsa. Ez a kultúrfölény politikája. Aki e politikának ellenkezőjét akarná csinálni, annak bele kellene törődnie abba, hogy-a cseheke/szerbek és?románok kulturális téren túlszárnyaljanak bennünket.Mert a repülőgép és a rádió korában nincsen megállás; vagy fenntartjuk felsőbbségünket, vagy túlszárnyalnak bennünket. Ha valaki tehát-elveti a kultúrfölény"politikaját, az a lemaradásjiellett foglal állást. Nem hiszem, hogy akadhatna olyan magyar ember, aki e mocsárba akarná belevezetni a nemzetet. /Vége következik./
