Napi Hírek, 1928. február/1
1928-02-06 [0172]
§ A Szinyei-Társaság ezévi lakomája, amelyen az ünnepi leszédet a SzinyeiTserlegpel Glatz Oszkár festőművész mondotta, rendkívül nagyszámú és előkelő közönséget vonzó t ma este a Hungária-szálló fehértermébe. Az emléklakomán részt vett Klebelsberg'lunő gróf is. s rajta kiviil többek között még a következők jelentek meg: Berzeviczy Albert, Lukaös György és Ugrón Gábor valóságos belső titkos tanácsosok, Petri Pál, Kertász K, Pieiert és Nagy Árpáid államtitkárok, továbbá Fetrovies Elek, Lyka Károly,'" Csók István, Eaumgarnten Nándor, gal ló Ede, Beck Ö Fülöp, Dudits Andor, Déry Béla, Ernst Lajos, Fr it-z Jenő, Györgyi Kálmán, Horthy Eéla, Huszár Vilmos, Haas Aladór, Hikisch Rezső, báró Kerzog-Mór Lipót, Iványi -Grünwald Béla. Kozma Miklós, Jeszenszky Sándor, Kandó László, Kunffy Lajos. Kunwald Cézár, Lipthay Ervin, Lányi Dezső, Ligeti Miklós, Lagyary Zoltán, Orsós Ferenc, Pásztor János, Pólya Tibor, Pogány Móric, Ftáth-Végh István, Ruszt József, Révay Ödön, nadnai Miklós, Szinyei-Merse Félix, Szinyei-Merse Rózsi, Sebestyén Károly, Sidló'Ferenc, Stróbl Zsigmond, Szüle Péter, Tihamér Lajos, Vámos sy Zoltán, Wolfner Gyula, Wélder Gyula> Zádor István, valamint a magyar képzőművészeknek csaknem minden más neves képviselője, A lakoma során Glatz Oszkár emelkedett szólásra elsőnek, kezében a Szinyei-emlékserleggel-TBeszéde elején a vallás és művészet szoros kapcsolataiara mutatett rá. - Az Igaz/ müvésa - mondotta - inkább kerékbe, töreti magát kortársaitól türi, hogy gúnyolják, megfeszítsék, de nem-en- „ -ed belső meggyőződéseiből, hitéből, nem árulja/müvesz» ' ' hitvallását. )<JL S művészek közé tartofeik a mi nagy Szinyeink is. Kortársainak teljes közönye miatt tizenöt évig nem alkotott a magyar nemzet és a világ művészetének pótolhatatlan veszteségére* Ez volt az ő igazi martiriuma. Nem volt meg benne az erő r hogy szembeszálljon kora, környezete ellenszenvével, hogy elbirja a zaklatásokat. a közömbösséget, a lebecsülést, s ezért tizenöt évig pihent-az az ecset, amely a magyar művészet legragyogóbb drágaköveit alkotta. Mikor újra ecsethez nyült, lelkes elismerés es allanio ünneplés vette körül, de o maga érezte a tizenötévi veszteség nagyságát, hogy a fiatal erőt nem pótolhatja sem erős hite, sem a siker lelkesítő ereje, érezte, hogy ezt a hézagot soha többé ki nem töltheti. Amikor Szinyei a Ma Mist fejjstette, akkor a világ nem ismert magyar művészetet. Ausztria függvényének tekintették e téren is Magyarországot. Az összeomlás ota azonban szerepünk megváltozott: ma a magyar művészet a legelsősorban a legelsők között küzd a magyar nemzet igazának bizonvitása, az elvesztett jogok visszaszerzésének legszentebb érdekeiért, A magyar művészet nagy missziót teli esit, hatalmas szerepe jutott az újraépítés munkájában, s nemzeti jelentőségének ez a tudata erős impulzus kell hogy legyen valamennyiünk, de főleg a fiatalok számára, hogy minden erőnket megfeszítve,kivegyük részünket abból az elkeseredett küzdelemből,amely ma is ujbol folyik a művészet ideáljai körül. Az igazi magyar művész ma nemcsak nemzeti, hanem általános emberi missziót is teljesít, hivatva van bizonyitani, hogy az általános erkölcsi devalváció közepette még vannak érdekek,amelyek nem e világból valók, 'vannak magasabb célok, melyekert érdemes küzdeni.mert a szenvedésekért jutalom jár, ha nem is emberektol, de az Istentől. /Folyt.köv./
