Napi Hírek, 1928. január/2

1928-01-23 [0171]

/A belügyminiszter üdvözlése. /Svitovszky Bvla beszéde. \fége./ . tagadoa, nekem is voltak, az. életben ti^ztaegü napjaim, volt ma­dardalom es tavaszom, voltak gondjaim is fajdalmaL$ f nálam is ugy volt, mint minden embernél, hogy az árny követte a fényt, de volt kötelességem es munkám is. ^ em akarok ítéletet mondani afelett, hogy munkámat mikép teljesítettem Istenem, hazám, családom és barátaimmal szemben, de igye­keztem kötelességemet és munkámat mindenkivel szemben teljesiteni. Ez ad­ta meg nekem azt, amit át akarok vinni az ötven év határán és amit egész életre meg akarok tartani magamnak. Az elmúlt félszázad nagy kincset adott nekem, a tiszta és nyugodt lelkiismeretet. Lehet hogy töblet és job­bat is tehettem volna, de megtettem mindazt, amit gondoltam, hogy meg­tehetek és meg kell tenni. Az, hogy az életben eddig tudtam emelkedni, nemcsak.az- én érdemem, hanem annak tudható be, hogy mindenütt voltak mun­katársaim, s ez volt ereje munkálkodásomnak. Csak az ő együttmunkálko­dásukkal, szeretetükkel és bizalmukkal egyetértésben lehet megoldani azokat a nagy feladatokat ás programokat, amelyekre vállalkoztam. Azt, hogy magasabb méltóságból jöttem ide ; szintén csak a közigazgatás iránti sze­retetem tette• éá magát a nagy közigazgatási reformot'is szeretettel kívá­nom megoldani. A közigazgatáson keresztül élheti a polgár az éleiét, s a­milyen a közigazgatási oly szeretettel tudunk népünkhöz közeledni. Ha jó­sápot és szerétetet viszünk bele„ megoldottuk ezt a kérdést, de aki nom ebben keresi a kérdés megoldását, a közigazgatás problémáján sohasem fogj áttudni megoldani. Azok, akik a kérdés megoldásától felnek, legyenek meggyőződve arról, hogy kulcsot kapnak az emberek szivéhez, kulcsot, amely nélkül ezt a kérdést megoldani nem lehet. Amikor megköszönöm üdvözlésteket, Nektek sem kivánok mást és job­bat az életben, mint anyugodt és tiszta lelkiismeretet. Fivánom azt, hogy unkásságtoktól ne csak magatoknak legyen .haszna, hanem a köznek is, mert CS S' & u }~^y en munkásságból lehet országunkat mai lecs önkit ott ságiból és nehéz nelyzetéből olyan piedesztálra emelni, amely mindannyiunk" vágya. Mert oly-;n országot szeretnénk,amely a legjobü minden országok között és amely vomzóerővel bir min: azok felé, akiket magunk között szeretnénk tud­ni. Talán nincs emberi élet, amelyken jót ne lehetne találni. Arra kér­lek l érmeteket, hogy szerény életemből vegyétek maratoknak okulásul azt ami jo volt és amit becsülendőnek tartatok benne. Ha találtok benne jót, kövessetek, # ha nem, forduljatok el tőle* kívánom Nektek ugyanazt, amit Ti kívántatok énnekem, legyetek boldogak, szeressétek családotokat, maradja­tok hűek hivatásotokhoz és szeretettel dolgozzatok hazátokért. hosszantartó taps és éljenzés fogadta a miniszter szavait, akinek ezután Sztranyavszky Sándor államtitkár átadta a minisztérium tisztvi­selőkarának ajándékát e y bieoermeyer-korbeli ezüstkancsót, a magyar öt­vösmunka remekét. A belügyminiszter ezután Ripka Ferenc főpolgármestert, Sipőcz Jenő Polgármestert, Folkusházy Lajos és Busáth János alpolgármestereket, osupor József és Lerczell Jenő tanácsnokokat fogadta,' akik a főváros üd­vözletét ^ tolmácsolták. A folyamőrség nevében Wuíf Olaf, a folyamőrség fő­felürvelője és Iraun-vümmer Viktor, a folyamőrség osztályvezetője üdvözöl­ték a minisztert. Az államren. őrség' Jó'kivánáta ít lejtegh-iiuszágh Likiás főkapitány és Andréka Károly főkapitányhelyettés tolmácsolták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom