Napi Hírek, 1927. október/2

1927-10-29 [0165]

/ Horthy Szabolcs temetéséről szóló tudósítás folytatása./ - A.nagy és tiszta jellemek hófehér okmányán - mondotta - a vértanúság a niros pecsét, amelyet Isten keze tesz reá. A történelemnek minden nagy kérdését a '.értrnuk vére oldja meg s vértanúhalált csak a legki váj. tságosabbaknak enged az Isten. Ne sirjon az, aki köztünk a legelső, bár testvéri szive fáj. mert nekünk szivének minden darabjára szükségünk van. Gutta cavat lapiaem! A vértanuk vércsöppjei kivájják Trianont. Ha'meglátjátok majd a magyar hajnalt, gondoljatok arra, hogy a vértanuk vérével festette azt Isten keze pirosra, azért hát ne fájjon lelkünk, hogy elmentek ők. Az esperes imája után a dalárda a kiért oly borús cimü gyászdalt énekelte: el, majd Alexander Imre alispán lépett elő s az elhunyt vármegyéje nevében mondott búcsúztatót. ^Szomorú és lesújtó volt a hir - szólott - amely az ő halálát hozta, elvégeztetett és lehullott fejünk koronája. Mérhetetlen volt a megye vesztesege és bánata; elvesztette legjobb fiát. aki szívben lélekben kötelességteljesitésben és önfeláldozásban egyaránt a legelső veit. Bánatunk annál nagyobb volt, mert hiszen tragikumának nem is kellett volna beteljesülnie, ha hallgat gróf Tisza István baráti szavára, itthon marad és itthon tesz elévülhetetlen szolgálatokat hazájának. Magyar vére azonban nem birta ki az ilihoni kényelmesebb helyzetet, hazaszeretete és bátorsága a harctérre hajtotta, hogy együtt küzdjön a jaszkun huszárokkal. Szivből gyászolunk ma is, de nem emlekbeszédet mondani jöttünk Horthy Szabolcs felett. A vármegye legtávolabbi zugából is idesereglettünk, nogy szeretettel köszöntsük hazatértekor földi hamvait s hogy elbúcsúzzunk tőle. M«st, hogy hazajöttél Horthy Szabolcs, felszáradnak könnyeink, hogy annál jobban és tündöklőbben láthassunk és követhessünk téged, aki példa voltál életedben és példa halálodban. Utána Némethy Károly v.b.t.t. az egyházkerület nevében mint annak tiszteletbeli főgondnoka búcsúztatta a halottat. -Ki volt Horthy Szabolcs? A megalkuvást nem ismerő férfiasságnak, a megingathatatlan meggyőződésnek, őszinteségnek, az igaz magyar kálvinista jellemnek,a közért mindent áldozni áldozni kész egész férfiúnak mintaképe. Nemes példája drága örökség nekünk. Tegyünk szent fogadást mindannyian, hogy nem hiába élt es halt meg mindannyiunkért, mert mi méltók akarunk maradni hozzá. Nemes példája és dicső emléke legyen gyümölcsöző nemzeti és egyházi életünkre. Végül vitéz Hellebronth Antal nyugalmazott altábornagy a Vitézi Szék nevében búcsúztatta Horthy Szabolcsot. * Utána a kenderesi öreg polgárok közül hatan á ravatalhoz léptek, leemelték' a koporsót s letették a gyászkocsiba, amelyet a vármegye hajdúi vettek közre. Megindult ezután a hosszú gyászmenet a.falun keresztül a temető felé. A falu apraja nagyja elkísérte utolsó utján Horthy Szabolcso't, akit Csánky Benjámin kenderesi református lelkész imája után örök nyugalomra helyeztek a családi sírboltban. /MTI/ J b •