Napi Hírek, 1927. október/2

1927-10-26 [0165]

/Kornis G-yula h. államtitkár .üdvözlésének második folytatása./ Ezt nevezzük pedagógiai reálpolitikának. Hangsúlyozom, hogy nemzetünk nagy és nehéz átmeneti periódusát éli* hogy hazánk életének egyik legnehezebb szakában vagyunk, amikor a lét vagy nemlét jelentékeny részben a kultúrpolitika megoldásától függ. Te ebben a' nehéz korszakban jöttél ide közénk, hogy tudásoddal, a feladat nagyságától áthatott lélekkel segits nekünk a nagy munkában. Jer közénk olyan szeretettel, amilyennel mi fogadunk! A kultuszminiszter lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után Komis Gyula meleg szavakkal mondott köszönetet a miniszternek azért a bizalomért, mellyel a középfokú iskolák államtitkári felülvizsgálatát reábízta s most már mint hivatalos tényezőt is belekapcsolta a magyar aktív művelődéspolitikának abba a fényes korszakába, melynek uj epochát jelentő kezdő dátuma az 1922. év, amikor Klebelsberg Kunó gróf a kultusztárca vezetését átvette. Kornis Gyula ezután igy folytatta: Sokan csodálkoznak, miért vállalja a filozófus, az elméletnek a végső elvek magaslatain járó embere a közoktatásügyi közigazgatásnak elsősorban gyakorlati nagy valóságérzéket követelő hivatáskörét? Aki igy csodálkozik az a filozófust szende doktrinernek, az eszmék légüres terében álmodozó embernek nézi. Ámde a filozófiának van gyakorlati oldala is; minden filozófia az értékek hierarchiájában végződik. A filozófus ösztönszerűen arra törekszik, hogy mély értékbeli meggyőződéseit, életeszményeit a valóság talajába is átültesse, Ennek pedig elsősorban az a módja, hogy a felnövekvő nemzedékek lelkét iparkodjék ugy formálni, hogy életideáljának megfeleljen. Arra törekszik, hogy a közoktatás és nevelés rendszerét ugy alakítsa at, az uj generáció szellemét a kultúra olyan javaival táplálja, melyek értékeszméivel összhangban állanak. Igy a filozófus természetszerűen alakul át kulturpolitikussá és pedagógussá. Jómagam is tiz esztendő óta ezt az utat járom. Erre főkép az inditott, hogy mohács porbasujtott népének ebben a szörnyű történeti korszakában csak a jövő nemzedék uj szellemi formálásától és nevelésétől, megacélozott lelkétől és műveltségi felkészültségétől várhatjuk annak visszaszerzését, amit a mi generációnk készületlensége oly botorul elvesztett. S e tekintetben különösen súlyos feladat vár a magyar társadalom jövendő müveit vezető rétegére, mondhatnám: szofokráciájara. S hol szerzi ez a réteg a maga műveltségét? Elsősorban a középfokú iskolákban. Beható történelmi tanulmányaim is meggyőztek arról,a nagy jelentőségről, melyet a középiskola a nemzet életében és a társadalom szerve-. zetében játszik. A középiskola a nemzeti kultúra történeti folytonosságának igazi letéteményese. A nagyományszerü nemzeti gondolat és történeti érzés a középiskolában alakul ki a felnövekvő intelligencia lelkében. A nemzeti misszió tudatnak, a magyarság felsőbb történeti hivatásának mindenekelőtt a középfokú iskolák az ébresztői és megrögzitői. A középiskola a magyar középosztály iskolája, sót igazában már 1J4B előtt a müveit magyar polgári osztálynak megteremtője..A középiskolai kultúra az a hid, amelyen az alsóbb társadalmi rétegek átmenve, a magyarság sorsat irányitó értelmiség körébe fölemelkednek, friss energiákkal táplálják s megújítják a társadalmat. /Folytatása. következik./ ORSZÁGOS LEVÉLT