Napi Hírek, 1927. október/2

1927-10-23 [0165]

§ S al g ó t a r j á n , október 23. Dr. Scitovszky Béla bel­ügyminiszter és dr. Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár részvételével szombaton tartották meg az uj salgótarjáni rendőrkapitányság záróköletételi és a minap megkezdett csendőr isko la-sépitkezés alapkőletételi ünnepségét, amelyen a város közönsége is nagy számban jelent meg. A fellobogózott, fel­díszített város határában dr. Förster kajmán polgármester fogadta a minisz­tert és az államtitkárt, aki a helyi hatóságok vezetőinek társaságában a bányavállalat által állitott diadalkapun ment az annepség színhelyére. A megjelent előkelőségek elvonultak a csendőr diszszázad és rendőrszakasz előtt, majd Förster polgármester beszéde után Sztranyavszky államtitkár ­, , felkérte a belügyminisztert a zárókő,'illetőleg az <s£lapkő letételére. • Sztranyavszky Sándor államtitkár, mint Salgótarján város ország­gyűlési képviselője, üdvözölte a belügyminisztert és a megjelenteket, majd igy folytatta: Salgótarján város fél évszázadra tekinthet vissza, mint olyan időre, amelyben itt munka és alapköveknek lerakása folyt. Az elmúlt félszá­zad egy hosszú időszakán « egészen más menetű vonás vonult végig ; mint ma Salgótarján ujabb munkáinak és ujabb alapköveinek lerakásánál. -Ugy látszott, mintha Salgótarján régi idejében és történelmének épen az előbb emiitett ötven ssztendejében nagyobb szerep jutott volna vz egyéni érdekek és egyéni érzelmek szolgálatának, mint amilyen szerep jutott a köz' — érdek önzetlen szolgálaténak. Már pedig olyan helyen, ahol sok magyar em­ber dolgozik együtt, dolgozik nemcsak önmagáért, hanem a közérdekért, ott a. közintézmények vezetésénél szintén a közérdek önzetlen szolgálatának kell elfoglalni az első helyet. És ha :zt nézzük, hogy Salgótarján munkás társa­dalma milyen hcsszu időn keresztül járt tévutakon, ha nézzük azt, mily köny­nyen férkőzött idegen befolyás a salgótarjáni magyar munkások lelkéhez, akkor, ha igazságosan akarjuk megitélni ezt, meg kell állapitanunk, hogy ennek nagyi-észben azok voltak okai, akik hivatva lettek volna arra, hogy a munkásságot vezessék. Nem annyira a munkásság volt ennek az oka, mint azok, akik elmulasztották, hogy a munkásság élére álljanak és mint hivatott irá­nyi tók, vezessék a munkásságot. Ma, amikor Magyméltóságod előtt állva végig­tekintek ezeken az uj falakon,,az uj épületek, uj alkotások egész során, akkor az Isten iránti hálának érzetével kell megállapítanom, hogy a mult időknoz viszonyítottan más idők járnak, más felfogasok érvényesülnek azok lelkében, akik irányításra hivatottak, de más felfogások érvényesülnek azokban a lelkekben is, amelyeknek vezetésre van szükségük. Amikor Nagymél­tóságodat mély tisztelettel felkérem, hogy a rendőrkapitányság épületének falára a zárókövet és a csendőriskola épületének alapkő .ét elhelyezni mél­tóztassék, akkor hálát adok a Gondviselésnek, hogy ehhez a munkához szerény erőmmel magam is hozzájárulhattam. Hálát adok a Gondviselésnek, hogy sike­rült a magyar munkásság lelkébe belecsepegtetnem a magyar nemzeti gondolat­hoz való törhetetlen ragaszkodásnak az eszméjét és .mikor hálát .üok a Gondviselésnek mindezért, akkor mérhetetlen örömömnek adok kifejezést, hogy ezt a munkát itt Salgótarján polgári és munkás tár sadalmának együttérzésé­ben és szeretettel sikerült megvalósítani. Mély tisztelettel üdvözlöm Nagy méltóságodat és kérem, legyen meggyőződve arról, hogy Salgótarjánban l-e­hullott a jégburok az emberek lelkéről és nyílt, őszinte, becsületes magyar embereket lát maga előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom