Napi Hírek, 1927. augusztus
1927-08-27 [0160]
/Szterényi beszédének folytatása* I./ < Ahány nemzetközi konferencia azóta tartatott, mind kivétel nélkül hangsúlyozza ennek elengedhetetlen szükségességét, valóságban azonban majdnem az ellenkezője történik, Ugy vagyunk ezzel, mint az úgynevezett európai vámügyi közeledéssel /'entente douanière européenne/, melynek alapja gyanánt az egyes országok vámleszállitásai követeltetnek, a konferenciákon az országok képviselői kivétel nélkül hozzá is járulnak ahhoz, legutóbb ugyanezt láttuk az idei genfi világgazdasági konferencián is, de gyakorlatban ugyanennek épen az ellenkezője történik, ugyanazok az államok a vámvédelem csökkentése helyett a vámvédelem fokozását eszközlik; alig múlik el hónap, hogy egyes országok vámtarifaemelésekkel no cáfolnának rá az ilyen szépen hangzó elméleti határozatokra. Indokot erre az úgynevezett nemzeti különleges termelési érdekek szolgáltatnak* Ilyen indokot mindenre lehet találni, csak szembe kell állítani egymással az egyes országok gazdasági és termelési viszonyait. Ha az egyes gazdasági ágak termelési költségeit hasonlitjuk össze, akár a mezőgazdaságban, akár az iparban, ezeket a különbségeket mindenütt meg fogjuk találni; egyik helyen a aagybbb közterhek, másik helyen a nagyobb szociális terhek, har arad ikon a hosszabb munkaidő vagy alacsonyabb munkabérek, vagy ezek közül néhol több együttvéve, másutt a kedvezőtlenebb közlekedési viszonyok, vagy a nyersanyagok idegenből való beszerzésének szüksége, szóval mindenütt kimutathatók kedvezőtlenebb termelési viszonyok, •elvekkel vámemeléseket indokolni lehet. Hiaoa akarjuk megkerülni a kérdés lényegét; a protekcionisztikus és x szabad kereskedelmi rendszer vivják egymással a harcot. Utóbbinak ideje még nem érkezett el, viszont nem szabad elérkezését mesterségesen kitolni az ellenkező rendszer tulhajtásainak tolerálásával, már pedi t a mai európai vámrendszer,tisztelet néhány európai államnak, amelyek ebben kivételt alkotnak, inkább a tulhajtások szolgálatában áll* Ez ellen kivárok állást foglalni. Nem szomoru-e, hogy a világháború megszűnése után kilenc évvel nagy vivmányként kell üdvözölni, hogy a Nemzetek Szövetsége annyira jutott már, hogy hivatalos állami konferenciát hivhat össze a legprimitívebb gazdasági olv megkísérlésére: A behozatali és kiviteli tilalmi rendszer megszüntetésére? Ha ilyen tempóban halad Európa a hábor és még inkább béke által okozott pusztítások romjainak eltakarításában, akkor ezen a területen nagyon soká nem lesz komoly épitő munka kezdhető. Már pedig ez a munka sokká sürgősebb, semhogy ilyen lassú tempót igen komoly kövétkezmények nélkül elbi: na. Avagy nem szomoru-e, hogy azt a háborús maradványt, melyet az utlovél-és vizumkényszer alkot, a Nemzetek Szövetsége máig sem volt képes megszüntettetni? A háborús mentalitás gazdasági vonatkozásokban még mindig nem veszite te el virulenciáját és félő, hogy a talaj, melyben él, fertőzöttsógével még nagy bajok kútforrása lehet, Szinte iróniának tűnik, a népek gazdasági szolidaritásáról, gazdasági antantokról beszélni, mig a gazdasági életnek,a nemzetközi kereskedelmi forgalomnak més a legelemibb akadálvai állanak -fönn.
