Napi Hírek, 1927. június/1
1927-06-14 [0156]
§ G- e n f , június 14. /Magyar Távirati Iroda./ A Journal de Genevében William Martin vezércikket irt, amelyben kifejti, hogy; a nemzetek szövetsége megszületése éta nem állt bonyolultabb kérdéssel^ mint az, amelyben Magyarország és Románia állanak egymással szemközt és amelynek most ^ir Austen Chamberlain az előadója a tanács előtt. ott' ^ A kérdést bonyolulttá teszi a megitélési s^mpontok_küiönbözosége/ épp' ugy , azok a következtetések, amelyeket ^maja^lyojanijleheti belőlük. Bármi legyen a tanács határozata, akár állitő, akár tagadó, akár politikai vagy jogi, kategorikus vagy halogató jellege, mindenképpen a két ország egyikébon, sőt talán mind/dkottőben nemcsak csalódást, hanem haragos elkeseredést is ke lt. ^ "1 tt, Martin '. ismertetái/ a kérdés történetét s ezután ig-y^folytatja : Ugy hallatszik, hogy Chamberlain első 7 sorban arra a lohetoségre gondolt, hogy a nemzetközi bÍróságtól megkérdezze, vájjon a népszövetségi tanács a békeszerződés értelmében köteles-e automatikusan helyettest kinevezni a döntőbíróságból kivált'bíró pótlására vagy pedig maga köteles az ügy érdemét megvizsgálni. Chamberlain azonban elejtette ezt az eljárás^ mort ez a nemzetközi bíróságból mintegy a döntőbíróságok felebbvitoli fórumát alkotta volna meg, ami ilymódon a békeszerződésnek kerülő uton való revízióját jelent hette volna, AZ a kisérlot, amoly arra irányult, hog-y az ügyet a nemzetek szövetségének tanácsán kivül rendezzék, meghiúsult es e pillanatban kompromisszumról tárgyalnak, amely lehetővé tenne a tanácsnak, hogy bíráskodjék, * de Romániának bizonyos megnyugtatásokat adjon mind az ügy alapját, mind pe-^ dig az ügy következményeit illetően. Nyilvánvaló ugyanis, hogy itt egyformán súlyos jogi és politikai érdekek ütköznek össze. William Martin ezután összegezi a szembenálló két tézist és álmagyar álláspontra vonatkozólag a következőket jegyzi meg :^Ennek az országnak bírtokjogcime a békeszerződésen alapszik és ogész politikája ennek a szerződésnek szigorú végrehajtásán épül/T Ha a békeszerződés ilyen kellemetlen következményekkel járna számára, akkor ez elégséges volna, hogy felmentve érezze m gát kötelezettségei alól, Hova jutunk, ha a peres fél a maga akaratával pótolhatja a bíróságét'}' Hová jut a döntőbíráskodás, ha az . egyik fél mindig mog tudja akadályozni a bíróság működését bírójának visszavonása által^? Ami itt kockán forog, az nem magyar érdek, hanem a békeszerződések _ « épsége és a nemzetközi bíráskodás jövője, AZ amit Románia aláásni akar, az éppen az az alap, amelyen a nemzetek szövetsége folépültj~Mar tin igy fejezi be oiktat : f~y&C v>y Két érdek áll egymással szembon. Minaqkottő nagymértékben tiszteletreméltó, de az a szempont, ami a nemzetközi'bíráskodás jövőjét érinti, előttünk következményeit tekintve súlyosabbnak látszik. Kétségtelenül a tanács is ilyen véleménnyel van, mert nyilván arra hajlik, hogy birót jelöljön ki, amint azt Magyarország kívánja. Semmi sem akadályozza azután majd a két érdekelt kormányt, hogy a jog alapján, melyet majd a bíróság mcgállapiti és a népszövetség auspiciuma alatt tárgyaljon olyan megegyezésről,amely biztosítja Románia szuverén jogait. Ha azonban szabállyá válhatik az, hogy egy ország kivonhatja magát a^döntőbíróság ítélete alól, akkor ez korunknak egyik legmesszebbmenő előhaládása volna olyan értelemben, hogy meglazítaná a béke egyik legfőbb oszlopát.
