Napi Hírek, 1927. február
1927-02-06 [0148]
3 kiadás. f 1927, február 6. óra 3# perc. / Széchenyi-lakoma. I. folytatás,/ - A Nemzeti Casino eme bizaiuö arra serbont engem, hogy teljes nyíltsággal s aggódd lelkem melyen kiirthatatlanul gyökerező bizalommal elmondjam azt, ami oly fájdalmasan nc^hozedik lelkemre, ós hogy Sző**, chenyi neveben rávilágítsak arra, ami a magyar föltámadást késlelteti, illetve ami lehetővé fogja tenni, -Ha gróf Széchenyi István hatalmas egyéniségét nézzük, legragyogóbb tulajdonságai között találjuk a leplezetlen szókimondást., meggyőződésének lelkes hirdetését és hazánk boldogabb jövőjébe vetett fanatikus hitét* Gróf Széchenyi István nem kertelt, nem kereste azt, hogy kellemeset mondjon; hanem csak egy lebegett szeme előtt: a haza boldogulása, 6 oindon akadályon lángoló lelkesedéssel áttörtotve^-minden másra való tekintetet félretéve, egyedül ezt akarta szolgálni, -ügy érzem, hogy annak, aki az ő serlegével kezében beszél, szent kötelessége az ő nagy hazafiúi szellemétől áthatva, megihletve, az ő példáját követve, mindenen áttörtetve, újra az ő nagy lelkét idézni magunk elé, hogy erőt meritsünk a keserű szenvedések bátor, csüggöm dést nem ismerő elviselésére, hogy akaratot találjunk ezredéves bűneink leküzdésére, hogy hitet meritsünk ujabb küzdelmeink egységes megvívásán ra, - azért'a hazáért, amelyért ő élt és amelyért való aggodalma Döblingbe vitte őt. -Annak, aki az ő serlegével kezében szól, kötelessége arra törekedni, hegy az ő szellemében világitsa meg hibáinkat, erényeinkot és keresse ebben a szellemben azoknak neutralizálását, illetve hazánk javára való legoredménydusabb fölhasználását. -Ha ebben a szellemben visszapillantok az elmúlt száz^esztendőre, ennek nagyrészét - különösen az utolsó évtizedbon - meddő küzdelmekben látom lefolyni, melyek igen sokszor - éppeigt nem egyeztethetők össze a nagy alapító* elveivel és eszméivel. De látok e mellett számos ragyogó jcllemj , tulajdonságot fölcsillanni e nemzet kebelében és komoly hazafias "alkotásokat fölvirágozni, amelyj^uj reményt csepegtetnek szivembe. ho c y Széchenyi elveihez, Széchenyi mindent fölülmúló mondhatnál'.;: szent - hazafiságához hivek tudunk lenni s igy egy jobb jövő alapját meg tudjuk vetni. J \rvrvá/>t J-<fcK * Annyit ostorozták már a magyarjuk, örökös viszályait , pártoskedását, amely mindig sirja széléig képes lerántani a már-már boldog hazát és nemzetet, hogy ezekről a mai ünnepi hangulatban nem kivonok '.V-ü bővebben beszélni. Csakis azt akarom elmondani, hugy mily keservnek kell a nagy Széchenyi őrködő lelkét eltoltenie, midőn látja, bogy a földárad bolt Magyarországon is, - midőn a haza I/.^J.- úgyszólván halálos ágyán fekszik,- még mindig pártoskodás, egyéni érdekhajhászás és negindokolhatatlan visszavonás örvényei tatonganak magyar és magyar között. Látom Széchenyi afölötti keservét, hogy az ő magasztos tanai és elvei száz év után is csak szép elvek és szólamok maradtak, amelyekot mindönki magasztal és meggyőződésével - ._. . téhi^rr egyezőnek vall, de, sajnos, vajmi kevesen követik azokat* Minden évben elhangzik egy-egy szivreható szép serlegbeszéd, amely az ő elveit idézi, oktat, korhol; dc azután megint egy egész évre elfelejtik és ad acta teszik, anélkül hogy megfogadnák a mondottakat, -Uraim! Ha száz esztendős hangoztatás után végre megfogadjuk Széchenyi lángeszének nagy tanácsait, meg fogják látni, hogy az a darabokra szakitott hazát, mint a cement a darabokra törött követ, ugy Q*£y,)J össze tudná forrasztani, hogy az erősebb lehet, nint hajdan volt. /Folytiy
