Napi Hírek, 1927. január
1927-01-17 [0146]
/ § Dr. György Endre, nyűg.földmüvelésügyi : rainisztert, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját ma délután 3 árakor temették el nagy részvét mellett a Kerepesi-uti temető" halottasházátdl a református egyház szertartása szerint.A diszes ravatalnál ,amelyet a család,a földművelésügyi minisztérium,a Ma yar Tudományos Akadérnia r a református konvent koszorúi és még sok más koszorú bcritott,a gyászold család tag*r jain kivül nagy számban jelentek meg az elhunyt barátai és tisztelői. Ott voltak : Ravasz László ref. püspök,Jőzan Miklós unitárius püspök, SCüandl Károly földmüvelésügyi államtitkár,Balogh Jenő v.b.t.t., Némethy Károly v.b.t.t.,Lukács György v.b.t.t.,Szász Károly v.b.t.t.,Plősz Sándor v.b.t.t.,Bernáth István ,Czettler Jenő egyetemi tanárck,Sárkány Gyula altábornagy,Benedek Sándor ,a közigazgatási birőság másodelnöke, Meskd Pál,Horánszky Dezső,Tőth Jenő állatititkár,Fellner Frigyes egyetemi tanár,Nyegre László nyugalmazott főispán,Szilassy Zoltán gazdasági főtanácsos,az OMGE igazgatója, Szentpétery Kun Béla egyetemi tanár, . felsőház tagja, Kovács J.István teológiai tanár, norvay Béla hadbirótábornok és meg számosan. az Operaház énekkara a "Tebenned biztunk" kezdetű régi református gyászdalt énekelte el, majd Soltész Elemér református tábori püspök mondott imát és búcsúztatót. ' Igen sokért kell hálát adnunk az Istennek - mondotta többek közötteGyörgy Endre ravatalánál,külön a magyar közéletnek, a tudományos világnak és az egyháznak azért a sok alaásért és értekért,amelyet ő általa közölt velünk magyarokkal, reformátusokkal. Nagy hűséggel sok tisztességet és becsületet szerzett a külföldön a magyarságnak és a reformátusságnak, itthon pedig a falvak népét segitette és tanította. Élete minden cselekedetének titkos rugója a királyi kincs, a legnagyobb érték ; . _ '• a másokért magát megtagadó és feláldozó a Eiaga hasznát nem kereső, a mindent megbocsátó és soha el nem fogyatkozó szeretet volt. Ki tudja hány ember, hányan küldenek áldó fohászt utána, olyanok, akiken segitett s akikkel szeretetét éreztette. Ember voltymindennapi emberi gyarlóságokkal és nem mindennapi tehetségekkel. Ember, akinek elmúlását fájlaljuk s akinek elmúlásáért önző magunkat^ érezzük megfosztottaknák, de tudjuk, hogy az örök biró a bensőből itél és Ítéletének serpenyőjébe egyedül azt a szeretetet veti, amellyel az elhunyt egész életét körülölelte és amellyel rajta keresztül • embertársait elárasztotta. Soltész Elemér református püspöknek bensőséges imája után Bernáth István egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia nevében búcsúztatta az elhunytat. Megelevenednek előttem - mondotta többek között - az 1867-es idők emlékei', szines reményei és fellángolásai, amikor a nemzet azt hitte; hogy megnyiltak előtte a fejlődés kapui. Azok között, akikben meg volt a tehetség arra, hogy közreműködjenek, az elsők között szerepelt a megboldogult, aki tehetségével, tudásával és törekvéseinek fenköltsé^ével hivatott is volt erre a szerepre. Nagy szerencse volt,hogy tehetsegét kellő időben felismerték s hogy korén jutott olyan eredményekhez, amelyekhez mások csak hosszú idő után tudnak eljutni. /Folytatása következik./
