Napi Hírek, 1926. szeptember
1926-09-05 [0138]
§ T a t a pá n y a , szeptember 5. Tatabányán szép ünnepség keretében lepleztek le na a helység 64 hősi halottjának állított emlékművet. Az ünnepélynek különös diszt adott, hogy aegjelent azon Jézsef királyi herceg tábornagy is, aki lendületes ünnepi beszédet mondott. Reggel 9 óra 45 porckor érkezett meg Tatabányára automobilon a királyi herceg Pintér százados, parancsórtiszt kíséretében. Az automobil a harmadik számú aknazelőtt v állt neg^ ahol a királyi herceg fogadására megjelentek a várnegye előkelőségei, a banyatelep vezetői, a községi képvi* selötestület tagjai^és a munkásság képviselői. A királyi herceget itt Palkovits László alispán, Vida Jenő vezérigazgató, Borza. Ferenc községi jegyző ós Héder Ka. oly bányamunkás üdvözölte bensóséggoljteljes szavakban. Az üdvözlésekre keresetlen szavakkal válaszolt.a királyi herceg, aki örömét fejezte ki azon,^ hogy Tatabányára jöhetett, A társaság ezután a római katholikus templomba ment, ahol istentiszteleten vett reszt. " „_....'"V'—"„ Mise után az előkelőségek a parkba vonultak, ahol már nagy közönség vette körül a hosi emlékművet. A helybeli dalárda elénekelte a magyar Hiszekegyet, miro a bányász-zenekar, a Himnuszt játszotta, A község birája e autó-a íelkérte a királyi herceget az emlékmű leleplezésére. - A mólységos hála érzete az - mondotta József királyi herceg amely mindnyájunkat ide hozott erre a szép ünnepre, k mélységes hála^érzete azok iránt, akik az otthonmaradottakért és a hazáért feláldozták életüket ós akik dicső vértanúi lettek Magyarországnak. Eljöttem én is ehhez az emlékhez, mint volt hadvezérük és hüécges bajtársuk, hogy letegyem koszorúmat az emlékmű talapzatára. Eljöttem én is, aki láttam okét a legnagyobb veszedelmek közepett énekszóval felvonulni, láttam őket hősiesen küzdeni és . mosolyogva menni a halálba. Eljöttem én is, aki láttam elhomályosuló szenükutolsó fénysugarát kialudni és aki azután forró imádságban kérten.a Mindenhatót, hogy tegyen végre igazságot. Láttam őket a háborúnak minden rém-r ségei közepett', Láttam a Kárpátokban minden szenvedésüket és a Doberdón min den fájdalmukat. Láttam őket, amint olyan dolgokat éltek meg, olyan.dolgokon mentek keresztül, amelyekről senkinek sem lehet fogalma, aki nem volt ott. De láttam az ő lelkük nemossógét, lelkük nagyságát is. Csak egy gondolat volt előttük: megmenteni a hazát és az otthonmaradottakat. - Derék népünk nagy része ma nyomorban, vagy rabságban ainylóé*dik. Felvetődik a kérdés az ón lelkemben: hol az igazság? De mintha hallahám az ő szavukat, amely összefogásra int bennünket. Magyar testvéreim, ne felejtsétek al azt, hogy amint künn a harcmezőn egerek voltunk osztálykülönbsóg nélkül ós mindent félretéve kezokogtunk, hogy a szent célért együtt küzdjünk, ugy legyetek itt is szerető, igaz testvérek, nyújtsatok egym.snak osztálykülönbseg nélkül szeretettel kezet, - és"akkor a mi szeretett hazánk fel fog tánadni ós szerotett hozzátartozóink jobb sorsra fognak jutni. Magyar lestvéreim, ne felejtsétek el, hogy nyomorult hazában mindnyájunknak nyomorúságos a sora, ha azonban feltámad a haza, akkor jobb sorsra fogunk virradni. Ezt kéri forró imáfral a meghalt hősöknek volt hadvezére. Szivlel jétek meg szavaimat, álljunk össze, ugy amint Ők összeáiiottak, no tekintsünk egymásra csak szeretettel: akkor be fog teljesedni a ^a^y Szecnenyi % István mondása, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. - Eljöttem ma idfjjazért is, hogy üdvözöljem "zekat is szivem ; egész melegével, akik étfplyan hősök voltak, mint. ezek a vértanuk, de a jó Isten megoltalmazta ós a háború ezer veszélyei között épségben tartotta őket. Szeretettel üdvözlöm őket és kereng Mindenhatót, hogy áldja meg mindnyájukat boldogabb hazával, egészséggel és jeléttel. Ti pedig, hőseim, nyugodhatok békével. InádságaioKőrzik meg enlfcketeket. Legyetek meggyőződve, hogy ha a hazának ismét szüksége lesz rám, akkor én is ott leszek újra, a haza fiaival. QffijgP A zugő éljonzéssol fogadott beszéd után lehullt a lepel a szobor' ról és a királyi herceg letette koszorúját a talapzatra. /MTI/
