Napi Hírek, 1926. február/2

1926-02-24 [0125]

Szükség volt ,ily hátvédőre az akciónak ily hivatalos színben való feltüntetésére, különösen a Térképészeti Intézet vezet őinek me gnyerésénél, akik a tervezett akcióval szemben aggályaiknak adtak kifejezést és természetszerűleg abba való bekapcsolódásuk előtt felsőbbségük hozzájárulásának szükségességét hangoztatták. Az aggályok eloszlatására és az akciónak oly szinben való feltüntetésére, mintha az tényleg állami támogatásban részesülne, .te Íj esen alkalmas és elegendő is volt az előkelő közfunkcionárius, a magas állás, amelyet betölt s amelyet annak viselője minden fentartás nélkül bocsátott Windischgrátz rendelkezésére, a bűnügy fedezésére . Teljesen megvilágítja a helyzetet e tekintetben Haits Lajos vezértanácsnoknak, a Térképészeti Intézet vezetőjének vallomása: "amidőn felettes ^hat óságróL volt szó, Windischgrátz mindig megnyugtatott® utalt Nádosyra és azt mondta: hogy,Nádosy csak elég tekintély." Amidőn pedig nyugdíjaztatása alkalmával utódának, Kurtz Sándornak a megnyeréséről volt szo, s nevezett felsőbbségétől utasitást akart kérni, Haits vallomása szerint: "Gerő és Windischgrátz megértették vele, hogy ezt magasabb érdek tiltja". -Megerősíti ugyancsak Kurz Sándor főtanácsnoknak, a Térképészeti Intézet helyettes vezetőjének a kir.ügyészség előtt tett vallomása: "Én megmaradtam álláspontom nnllett .s ragaszkodtam ahhoz, hogy azt az ügyet felettes hatóságomnak bejelentem. Most már mindhárman kapacitáltak, Windischgrátz feleg azzal érvelt, hogy a kormány /jelen esetben felettes minisztérium/ hivatalosan nem vehetné tudomásul ezt a bejelentést. Ha azonban ^minden áron garanciát akarok arrá nézve, hogy ez egÓ3zen komoly hátterű és hazafias celt szolgáló ügy, ugy hajlandó engem azonnal Nádosy főkapitányhoz vinni. Nádosy_ nevének hallatára meginogtam, ugy éreztem, hogy ezek után már nincs^jogóm az egész ügyet egy habar hazafias, de különállóegyéni akciónak minősíteni. Ugy véltem, hogy itt tényleg egy hatalmasan megszervezett orsságo3 fontosságú és kiterjedésű nemzeti akcióról van szó. Nádosy nevének hallatára valami olyasfélét mondhattam:"jól van, beleegyezem, mire Windischgrátz hozzám lépéét s megrázta a kezemet." . ^Windischgrátz Lajosnak tehát két érve volt, melyekkel a céljainak megvalósításához szükséges embereket megnyerte: egyik a hazafias cél, másik a hivatalos színezet. Ez utóbbi szerepet töltötte be Nádosy, akinek .személye és hivatali állása a résztvevők megnyerése céljából elegendő garancia volt. Ezt egyébként maga Nádosy is beismerte vallomásában, emidon kijelenti: **Amikor Windischgrátz azt állítja, hogy én ezt az akciót elősegítettem és támogattam, est csak ugy érthette, hogy hivatalos állásommal való fedezés által részesítettem az akciót támogatásban," Ha már most a kormány felelőssége szempontjából vizsgáljuk a kér-, dést, az adott helyzet objektív mérlegelése alapján meg kell állapítani,.* hogy a kormány ^felelőssége Nádosy ismertetett szerepléséből kifolyóan meg'tj| nein állapit ható. MagA az a körülmény, hogy egy tisztviselő az ő szegélyével, hivatali állásának súlyával egy büncselokményt titokban fedez, a kormányaié lo lőssége megállapitására nem alkalmas. A felelősség csak ott^ kezdődnék, ha az illetékes fels őbbsé gek, a kormány, vagy annak egy tagja alantasának felderített hibáját, bűncselekményét fedezi, vagy eltussolja. A jelen esetben azonban ennek ismérvei nem forognak fenn.