Napi Hírek, 1926. február/1

1926-02-05 [0124]

hogy személyes találkozásom a Miniszterelnök Úrral aligha lesz lehetséges, mert ő csak másnap délben érkezik haza és délután már továbbutazik Genfbe. Tényleg nem is beszélhettem Bethlen gróffal, másnap azonban találkoztam Prénay államtitkár úrral, aki közölte velem, hogy a levelet átadta és a Miniszterelnök -Úrtól azt az utasitóst kapta, hogy szigorú rendeletet adjon Nádosynak, hogy amennyiben tényleg van ilyen terv, azt akadályozza meg. Miután ezt az utasitást az orszá os főkapitány az államtitkár úrtól tényleg meg is kapta, az ügyet ezzel végleg elintézettnek tartottam, mert sohasem tételeztem volna fel Nádosyról, de bizonyára a Miniszterelnök Üresem, hogy az Országos főkapitány egyik részese ennek az. esztelen vállalkozásnak. § Ma este tartotta a^Szinyei-Merse Pál Társaság a^Hungária-szálló termeiben szokásos évi lakomáját. Az idén is a magyar művészvilág^legelső társadalmi eseményévé avatta a Szinyei-Társaságnak ezt az ünnepét a nagy számban megjelent vendégek diszes sora„ Jelen voltak: gróf Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi min^iszter, Czaké Elemér, Kertész k.Rébert, Nagy Árpád államtitkárok, SzinyeifMerse Félix, Szinyei-Merse.Jené, báró Lévay József, Petrovics Elek, Baumgarten Nándor, báró Kohner Adolf, báró Herzog Mór, dr. Tóth István egyetemi tanár, Beöthy László, Lukács György, Csók István, Glatz Oszkár, Ivanyi-Grünwald Béla, gzablya-Frischauf Ferenc, Déry Béla, Györgyi Kálmán, Horvai János, Ligeti Miklós, Tetn László, Radnai Miklós, Magyary Zoltán, Haás Aladár, Ottlik György, Farkas Imre, Jeszenszky Sándor, ' Kunffy Lajos, Huszár Vilmos, Ernsjt Lajos, báró Hatvány Ferenc,. Kisfaludi-Stróbl Zsigmond, Pásztor János, Sidlo Ferenc, Szentgyörgyi István, Ybl Ervin, Révay Mór János, Bálint Zoltán é-s még számosan, • A Sziny ei-serlegbeszédet ezúttal Csók István a Társaság ^elnöke, mondotta. Azzal kezdette beszédét, hogy ő mint festő nem érzi magát hivatottnak, hogy esztétikai vonatkozásaiban méltassa Szinyei emlékét. Ehelyett egy gyönyörű emlékét fogja elmondani, mely reméli méltó arra, hogy Szinyei emlékezetének kincstárába kerüljön.Elmondta azután, hogy harminc évvel ezelőtt a milleniumkor, "Báthory Erzsébet" cimü képe előtt megszántotta egy előkelő külsejű ur és nagyon megdicsérte. Hosszú beszélgetésben az idegen alapos hozzáértésről tett tanúságot és az is kiderült, hogy^valamikor regen maga is festett. Csók tele kíváncsisággal megkérdezte a nevét: "Minek - felelte - azt ugy is már régen elfeledtek. De u,jabb kérésre mégis megmondta: "Szinyei-Merse Pál vagyok," A Pacsirta, a Majális festője? - tört ki Csókbél a meglepetés,, mert ő a tiz évvel előbbi kiállitáson mint müvésznövedek látta e képeket és azok mély benyomást tettek reá, /Vége következik./