Napi Hírek, 1926. január/1

1926-01-02 [0122]

-k román hatóságok részéről azonban semmi sem töttcnt. Mindezekhez hozzájárul az is, hogy amig magyar területen kitűnően képzett mérnökük és gyakorlott munkások állanak rendelkezésre^ odaát a legkezdetlegesebb móüon védekeztek a veszedelem ellen^ szakerők hiányoznak, alárendelt, kellő intelligenciával nem rendelkező egyenek végzik az árvizmentesités munkálatait, - Ea mindezekhez hozzávesszük azt is, hogy a románok egyáltalában nem tartották^szükségesnek a magyar hatóságoknak a veszedelemre való figyelmeztetését,^ sőt később is a veszedelem kitörése után csak ugy lehetett annak terjedéséről híreket^szerezni, hogy egyeseket átcsempésztek - hiszen hivatalos hiradás nem törtónt - nemcsak érthető, hogy ez az árvízkatasztrófa bekövetkezett, hanem meg kell állapitanunk, hogy^annak^előidézésében kizáróan a románok a-hibásaké Hiszen ha a könnyelmű erdőkivágásokat nem teszik, ha a gátakat^magasítják, ha a kötelességszerű ellenőrzést szakértők végzik megfelelő erővel^s végül, ha a vizek alsó folyásánál védekező magyar hatóságokat kellő időben f i^relmeztetik a veszélyre, akkor semmi esetre sem következett volna be a katasztrófa. Azonban ezektol eltekintve, ha kellő időben értesítették volna a magyarokat, sikerült volna előbbi védekező vonalakon ^megállítani a^víztömegeket s nemcsak Gyulavári és Gyula város körgátjainál, amely körgátak segélyével sikerült e két helyet megmenteni. -JL gátszakadásod román részen két helyen: Székudvar és KisjenŐ között,^ másfelől pedig Kismenő alatt következtek be, E két gátszakadás folytén kiáramló víztömeg egyenesen magyar területre, Gyula város és Gyulavári község^területének tartott. A^románok tehát a legegyenesebb uton árasztották reánk az árvizet. Örök szégyene marad Európa vezető hatalmasságainak az, hogy tudatosan rendelték alá' a fejlett civilizációt a balkáni műveletlenség— nek s évszázadok kultúráját kiszolgáltatták a kulturálatlanság átkának, - Ami ma^át az itthoni védekezést illeti, meg kell állapitanom, hogv a kormánybiztostól lefelé valamennyi állami és megyei hatóság, valamint az ármentesitő társulatok feladatuk magaslatán állottak s önfeláldozó munka-juknak köszönhető, hogy legalább a községek belterületét sikerült megmenteni* Jól esik rámatatnik arra is, hogy a magyar, nép, hat óságainak ős vezetőinek felszólítására,a legnagyobb önfeláldozással sietett a területek megmentésére. Azt említenem sem kell, hogy derék utászcsapataink valósággal csodát müveitek fáradhatatlan és nagyszerű munkájukkal* - Ami a teendőket illeti, nézetem szerint kétféle teendő van. Először a pillanatnyi segélyről kell gondoskodni, ruházat, lábbeli és liszt dolgában,utána pedig rendszeres segélyakciót kell megindítani egyfelől avval^ hogy az összeonlott tanyák tulajdonosai épitő^anyaghoz jussanak, másfelől pedig, hogy megfelelő vetőmag-kölcsön és vetőmag-segély álljon a károsultak rendelkezésére. Egyébként az arvizvédelmi társulatok most minden erejüket arra koncentrálják, hogy mielőbb visszavezessék medrükbe a vizeket. Ea semmiféle elemi csapás közbe nem jön, remélhető, hogy ez rövidesen sikerülni is fog^ s igy remélhető az is, hogy a vetés egy részét meg lehet menteni, A felelősség különben mindezért a pusztulásért azoknak fejére száll vissza, akik könnyelműen és tudatosan szétszabdalták a civilizált Magyarországot s annak egyes elszakitott részeit alacsony kultúrájú népeknek dobták oda martalékul, /MTI/ - § Nagykászoni báró Bornemisza Gyula magyar rendkívüli követ ós meghatalmazott miniszter a római Szentszéknél ts, és kir.kamarás, a^vas— koronarend, a Ferencz József-kereszt, a magyar. * érdemkereszt, a polgári érdemkereszt tulajdonosa, továbbá számos külföldi rend nagykeresztese, 53. éves korában . ' hosszas szenvedés után Brixenben elhunyt. Halálát feleségén, született^gróf^Bethlen Klárán, továbbá négy gyermekén kívül kiterjedt előkelő rokonság gyászolja. Hamvait ma szentelik be ideiglenesen Brixenben* Az engesztelő szentmise-áldozatot január ll.-én. hétfőn délelőtt 11 órakor fogják Budapesten a kegyesrendiek házi kápolnájában /bejárat Piarista utca 5/ bemutatni, . .