Napi Hírek, 1925. november/2

1925-11-17 [0119]

§ B u k a r e s t, november 17. Az AdeveruI^Pop G.nemzeti­párti képviselő tollából hosszabb cikket közöl a kisebbségi kérdésről, amely bár «• . hellyel-közei pártpolitikai szinezetü, mégis figyelemreméltó, mert-ezúttal egy román képviselő ismerteti & kisebb­ségek jogos sérelmeit* A Nemzetek Szövetsége előtt ós a kisebbségek kongresszu­sán, elhangzott viták - ir$a Pop - világosan rámutattak a kisebbségi kérdés nagy jelentőségére. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a ki­sebbségi probléma a Genfben felvetett kérdésekben összegeződik* A kisebb­ségi problémának más oldala is van, nevezetesen az, hogy a kisebbségek^ helyzetét nem törvényesen oldották meg, hanem a kormányzati rögtönzé­sek ideiglenes állapotában . van. A kormánypolitika a kérdés meg­oldása helyett csak szaporitja a kisebbségi séreátmieket és okot a<t a ki­sebbségeknek, hogy a külföldhöz forduljanak, amely körülmény megnehezí­ti Románia külpolitikai helyzetét a szomszédállamokkal szemben. A cikkiró három csoportra osztja a kisebbségek jogosult fc sérem­meit, amelyek a . kisebbségek nemzeti létének és fejlődésének útjában állanak, nevezetesen az oktatásügy, a közigazgatás és az igaz­ságszolgáltatás körül felmerülő törvényszerű rendezés hiányát. E^harom^ csoportba tartozó kérdéseket nem lehet kormányrendszabályokkal és akták­ka 1| közigazgatási uton vagy alkalmilag* . yszerint kibocsátott körrendeletekkel elintézni ,amelyek \ tetsze s ) a mindenkori reszot­miniszterium vezetőjének személyes és víomTröazTkony felfogásán alapsza­nak. A kisebbségek jogait nem lehet a végrehajtó hatalom diszkrecionális jogára bizni, hanem véglegesen és tartósan kell rendezni az egyetlen il­letékes tényező, a törvényhozás utján. A kisebbségi oktatásügy terén aromán törvényhozás­ban hiába keresnénk egységes összefoglak törvényt. Az elsőfokú oktatás­ról szóló törvény e kérdésnek csupán kis töredétótjaz állami kisebbségi iskolák ügyét rendezi, de azt sim kielégitően és revizióra szorul. A kisebbségi oskolák nagy többségét a felekezeti iskolák teszik. Ezekre vonatkozóan Anghelescu miniszter a mult ülésszakon törvényjavaslatot ter­jesztett e lő, amelyet azonban csak a szenátus fogadott el* Itt sincs te­hát törvény. A hirhevdt magánoktatási törvényjavaslat nem egyéb, mint a kisebbségi iskolák elleni gyűlölet és üldözés monumentuma. Egyetlen tollvonással el lehet venni ez iskolák nyilvánossági jogát és lefo kőzni _ .az állam által "megtűrt " magániskolákká. E törvényjavaslat miatt fordulnak a kisebbségi egyházak képviselői a Nemzetek Szövetségéhez. E törvényjavaslat a kérdés megoldása helyett moz­gósítja a kisebbségek politikai ellenállásának valamennyi eszközét. Az érettségi törvény elhamarkodott és vexatorius. A kisebbségi oktatásügy törvényhozási rendezése egyszóval nagyon^ de nagyon messze van a megnyugtatc megoldástól. A legutóbbi 5-6 esztendőben'leginkább miniszteri rendeletekkel dolgoztak, amelyek csak zavarokat és tiltakozásokat idéztek elő| f el­mérgesitették az állam és a kisebbségek viszonyát, és egyetlen reális eredményük a kisebbségek elkeseredése és felingerlése volt. • ' A közigazgatás terén még bizonytalanabb a kisebbségek hely­zete. A hirhedt közigazgatási törvény a magJ^ irányzatával valóságos gyámság ala helyezi a helyi autonómiákat, ahol leginkább vehet­nének részt a kisebbségek a közéletben. A 400 C-t felölelő törvénynek mindössze egyetlen szakasza szól a kisebbségi nyelvhasználatról, Q 398-ik szakasz, de ez is csak annyit mond, hogy a legfelsőbb törvényhozási tanács - értsd alatta a kormányt - fogja megállapítani, mikor merül fel a szül:­sége annak, hogy a lakosság ós a közigazgatás érintkezésének megkönnyítése ^e mennyiben szabad a kisebbségi nyelvet használni. E2 a paragrafus^/ a semminek és a jogmegtagadásnak kodifikációjfa, yetWf^fiwy' Az igazságszolgáltatásnál talán még ennél is rosszabb a hely­zet, E téren a kisebbségek jogai még annyira sincsenek megállapítva mint a közigazgatási törvény teljesen üres 398-ik szakaszában- Az a követelés, hogy egész tartományok tanulják még a hatóságok nyelvét, megsértése an­nak a demokratikus elvnek, hogy a hatóságok azért vannak, hogy a közön­séget szolgálják, nem pedig megforditva, /Folytatása következik/

Next

/
Oldalképek
Tartalom