Napi Hírek, 1925. augusztus/2
1925-08-19 [0114]
, § A Budapesti Közlöny holnapi száma nem hivatalos részében ezt írja: • . ' Magyarország mai nemzeti ünnepét legszentebb hagyományaihoz ragaszkodással' ünnepli hazánk minden hü fia. Európai történelmünk azóta vált egyszersmind a magyar kultúra történelméig is, amióta I.István királyunk a kereszténység erkölcsi áldásait biztosította a nemzete számára s ennek.a krisztusi vallásnap apostolává emelkedve, abban szentté magasztosult. ^Első apostoli szent királyunk a kereszt jelvényével és isteni jelentőségével tört utat számunkra a civilizáció eszményisége felé,amivel megalapozta nemzetünk maradandóságát a keresztény kultúra határai között. Enélkül nem bírtunk volna, életrevaló gyökeret ereszteni osjogon visszaszerzett hazánk területén, amelynek a Kárpátoktól az Adriáigterjedő határát között évszázadokon át voltunk a civilizáció legszívósabb védői,híven betöltve tisztünket egyrészt rendithetetlen magyarságunk, más részt a kereszténységből eredő megtisztulásunk érdekében* A magyar nemzet viharos ezerjbsztendeje csak edzettebbé tette a magyarságot minden nemzeti küzdelmére'. De hjogy erkölcsében egyszersmind biztositékát érezhesse minden időkre szóló fönnmaradásának, ahhoz a kereszt megváltókor éjének segítségére volt szüksége, s hogy ez a mindenekfölött való erő a magyar nemzet elválaszthatatlan tulajdonává vált, az annak a nagy királyunknak örök' érdeme, akinek emlékezetét ma mély kegyelettel ujitjuk meg szivünkben. Szent István nemcsak királyi hatalmához méltó előrelátással bizonyult nemzetünk legnagyobb bölcsének,' hanem a. lelkiekben, a tiszta erkölcsökben tanúsított keresztény példaadás eszményiségében is. Ő hozta nekünk Krisztust, a megváltót, akinek istensége előtt leborul az apostolt követő keresztény magyarság, s az apostol nagyszerű országszervező talentuma előtt hódolattal kell fejet hajtania a civilizáció és a kultúra minden igaz hívének, aki magyarnak vallja -magát. Ez teszi magától értendővé, hogy a hü magyarok közt ne lehessen a legkisebb ellentét sem, amikor ez a nemzet Szent Istvánt,-az első és legnagyobb magyar királyt a legkivételes.ebbéknek járó osztatlan kegyelettel ünnepli^felújítva emlékét s vigasztalást meritve minden balsorsunkban abból a tudatból, hogy nagy nemzeti tragédiánk után is, amikor már annyiszor sodródtunk a megsemmisülés örvénye felé, újra meg újra talpra bírtunk állani, folytattuk nemzeti életünket, amelynek legmegbízhatóbb alapját Szent istván vetette meg a keresztény Magyarországban, a magyarság keresztény civilizációjában. Az•1925.esztendőben, a magyar nemzet trianoni kálváriájától meggyötörten, Szent István királyunk iránt érzett hálánk és kegyeletünk fokozásával ^térünk vissza a háború előtti idők nagy ünnepi színvonalához. Minél tovább tart nemzeti szenvedésünk, annál nggyobb szükségét érezzük hitünk reményfakasztó biztatásának, amikor Krisztust követ—jük a tűrésben, s le nem térünk Szent István civilizációjának • utjáről. Ezen a kijelölt uton rendületlenül haladva előre, sohasem feledhetjük lemondást nem ismerő nemzeti céljainkat. Magyarország hü magyarsága most is a régi meghatottsággal követi a szent jobbot a Hfirangzugásos körmenetben s a legendás n&gy király erkölcsi ujjmutatasa felé fordítja tekintetét; ÍÍÍÍ'I * Szent István-napi harangzugás mindnyájunk. fülébe ssenaui a leiébreszti a magyar öntudatunkat, amely nélkül nem nyílnék többet szamunkra jobb jövendő. . ELső nagy királyunk apostoli alakja feltámad a mai napon az ő emiéket ünneplő magyarság lelkében. v, D _ , . ott . |. rez zük minden jő magyar testvérünknek eszményi lénye és Hagyományai mogott. * s ' Az ° Példáját kövessük, hogy az ő örök életét élhesse nemzetünk
