Napi Hírek, 1925. augusztus/1

1925-08-04 [0113]

§ P a r i s , augusztus 4. /Liagyar Távirati Iroda./ Az Opmi­on cimü tekintélyes'folyóirat most megjelent száma hosszabb cikket kö­zöl Magyarországról Paul-Eugéne Régnier•tollából. A cikk, amely sok jó­akarattal ismerteti állapotainkat, ezt a cimet viseli: Az újjászülető Magyarország. Ha az ember - irja Régnier - Ausztriából megy Magyarországba és beszél az ország fiaival, nyomban nagy meglepetéssel tapasztalja, milyen óriási eltérés van az osztrákok és a magyarok gondolkodásmódja között. Az osztrákok csak langyosan békétlenkednek ama helyzet miatt, amelybe a szerződések juttatták őket. A magyarok ezzel szemben ugy ágaskodnak, mint a^pusztán vágtató paripáik és mindenütt, a templomok­ban, a középül etek/én, a színhazakban, a szállodákban, a házakban, az uj­sághosábok szélén ott olvasható a háború utáni Magyarország oredoja: Hiszek Magyarország feltámadásában! Ausztriában csaknem becsületbevágó dolog, ha valaki togja a zsoldos hadseregnek, amelynek fentartására a saint-germaini szerződés felhatalmazást adott. Magyarországon a nemzeti hadsereg, noha létszámát 1 35,000 főre csökkentették, általános szeretetnek és tiszteletnek örvend. Budapesten a fegyelmezett és marcona megjelenésű ezredek; zenekarral az élükön vonulnak fel és a legkisebb magyar tiszt nagyobb tekintély;. •'% • mint egy osztrák tábornok. A polgári osztály, amely rettentő sokat szenvedett Kun Bélá­nak és társainak proletárdiktctúrájától, most erejének tudatára ébredt és szervezkedett a bolsevisták felforgató propagandája elleni küzdelem­re. Tormay Cecil, a hirneves regényiró, aki olyan megkapóan irta lc a bolsevizált Magyarország martiriumát, többezer magyar asszonyt tömöri* tett maga köré. képviselve vannak ebben az egyesületben a társadalom minden rétegének asszonyai, akik azon igyekeznek, hogy házi tűzhelyük­ben folytatott tevékenyságükkel készitsék elő c megalázott és megcson­kított haza újjászületését. Példájukat követték a férfiak is. Megszám­lálhatatlan hazafias, vallásos és kulturális társaság alakult, amelyek célja mind az, hogy az ország jövőjén munkálkodjanak. Régnier ezután megirja, hogy űrnapján hatalmas tüntető fel­vonulást folt alkalma látni Budán. V D gy ötvon egyesületnek képviselői jelentek meg a Varban, hogy ragaszkodásukat nyilvánítsák a kormányzó iránt. Az egyesülőtök zászlói szimbolikus felirásekat és ábrákat visel­tek. Az egyiken ez a lakonikus tiltakozás állott az uj rend ellen­Nem! Nem! ^Sohai. Más zászlókon a régi Magyarország kepe volt látható az un határok vonalával. Mások ismét az ezredéves királyság jelvényeit viselték: az apostoli kettőskorésztet ,és Szent István koronáját, ii ^központi bizottságok előző este adták ki utasításukat, de os is elég­séges volt ahhoz, hogy többezer tüntető álljon talpra - számukat két­százezerre becsülték - akik több órán át a legtökéletesebb rendben vo­nultak cl Horthy tengernagy, az államfő és a keresztény és hazafias Ma­gyarország képviselője előtt. Ha a forradalmi elemek bármikor uj/obb államcsínyt, kisércinének meg, bizonyos, hogy ezek a tüntetők fctt len­nének ismét vezérük körül, hogy megvédjják a fenyegetett rendet. Az osztrákokkal ellentétben ajpagyarok szilárdon hisznek benne, hogy elkövetkezik az o nap, amikor sorsuk nem lesz olyan mostoha, és ami­kor Magyarország ismét tekintélyes tényoző lesz a nemzetek koncertjében. Es a szép bizalom nem megvetendp erőkek a forrása és nem érdektelen tud­ni, hogy ez az erő milyen irányban fog tájékozódni. Gyakran hangoztatják, hogy a magyarok németbarátok és soha­sem lennének szövetségesei Franciaországnak. Ez egy kicsit túlságosan egyszerű elintézése a kérdésnek. Bizonyos, hogy a magyarok most elége­detlenek c trianoni szerződés okozta sorsukkal ós sokon közülük tekin­tetüket Európának többi elégedetlen országai -' elsősorbon Németország ­felé forditjak. Amint Apponyi Albert gróf monáotto, ha a szövetségesek nem ügyelnek, látni fogják majd, mikép alakul ki ellenük a kétségbeesett . nemzetek ligája. De ép ugy bizonyos, hogy a magyarok egyáltalánnon hagyományos németbarátok. Ellenkezőleg, sok szazadon át majdnem állon»­dőan harcoltak o.német exponáló c'Micn, amely nemzeti függetlenségüket nem egy olkolömmel ícnyégette.Tudják, hogy Németország keletre irányuló terjeszkedése /pl. Ausztria annoktálása/ halálos veszélyt jelent a füg­getlen Magyarországra, amely, gazdaságilag és politikailag meggyöngült. De a német befolyásnakp állnatjnak ellen hatályosan, ha Nemetorszag ellenfelei őket mindig ellenségükként kezelik és nem mutatnak somi mcórtést az ő nemzeti törekvéseik iránt? j -^vtfCe,^ [juL

Next

/
Oldalképek
Tartalom