Napi Hírek, 1925. május/2

1925-05-27 [0108]

Bizonyára oínioKoznok arra is, hogy istonbon boldogult I. "^'eronc Józ^soí, megbizta^az akor nég ifjú Albrecht ^főhorceget azzal, ho-,^y .ozt az űgyotemet avassák fel és ho^y akkor a tanéves, a professzorok, es én nint államtitkár együtt álltunk es telve voltunk szépf-eménységokkol. Azután mégegysaer találtuk nehéz helyzetben az egyetemet, mikor elűzve Pozsonyból hajléktalanul bolyongott az országbán. Akkor lejöttünk ide, dolgoztunk és kerestülc az eliielyezési módokat ,e amelyeket ma a mindenható Isten segítsé­gével meg is találtunk és szerencsére az utolsó klinika átadásánál el­monhatjuk falatéit^szívvel a magyarok Istenének, hogy megoldottuk feladatún kat. Ugy érzem tehát, hogy személye^, a múltból származó kapcsok is fűznek , engem ehhez az egyifetemhcz, amely kaj^csokat életem legkedvesebb, legszebb eiQ lékeim közé serolok, /Eljezés/ De mé^nkább^büszke vagyok arra,tekintetes ; tanács, hogy helyeslik elvelmet, helylisllk álláspontomat és honorálnál óhajtggk azt a programmot, amelyet elfoglalok.^ Szakszempontból óhajtók erről szólni, minden politikai melléktckintet^kerülésével,és ezért engedjék mcg,htí arra kér^ önöket, tekintsék mai felszólalásomat a disszkrtáció egy nemé­nek is. Tudománypolitikámnak alapja az a gondolat, hogy a nemzetek kultúráját,kicsiny és nagy^nemzeteknél egyaránt,harom-negy^ezer ember kép­viseli; hogy oz három-négy^ezer ember a tudományossagnfe, a művészetnek, irodalomnak, kereskedelemnek, földmivelésnek, iparnak cs közlekedésnek milyen f okár^Il,''yattól függ, hogy ez a nemzet ^milyen helyet foglal el a nagy­népok sorozatában. Ha: nem jó az az^orvostanár^az egyetemym ós nem j6Ka klinikák, akkor gyenc]^ az orvosok és nő a halálozási arány, HQ, rosszall a toohnik-1 tanerők, akkor elhibázott:ak a műszaki vállakózások, ro^sszak^a hidak, repedeznek a falak. Nagy annak a kihatása, ^ha nem jó a jogjjoktatás, Tehát'nem valami üvegházi kultúrának kitermeléséről van szó, mikor hatal­mas kuturáról beszélünk, hanem bizony mondom, hogy magas kultúrintézmények fokától függ az, hogy egy orszéigban .ehet-e élni cs milyen körülmények között lehet élni. Vétek szombeailitani azt a két szempontot, hogy mit teszünk a tömegek műveléséért cs mit teszünk a magas kultúrának a fejlesz­téséért, mort " ha a magas kultúrának laboratóriumában meghall a • munka, akkor az a magyar néptanító künn a falun és a tanyán csak idegenQ;j[íi| műveltségnek lehet az utazóűgynöke, de semialéeotre sem terjeszti azt:' a mí^ művelődést, melytől évezredes nemzetünk iSovábbi évezredét várjuk. /Eljenzcs/ Ha tudománypoliHkillától és egyetemekrSl besülnek, akkor mindazon tisztelet és megértés ellenérc is, amelj-^olh . azoknak a férfiaknak álláspontja iránt viseltetem, akik például állampénzügyi vagy szociálpolitikai szem­pontból s teljesen jogosan hozzászólanak a kérdéshez, mégis cJncLgam számára ebben a pillanatban, ebben a kérdésben egy más ós nem általain kimond ott., egy bizonyos fokig kiemelkedő álláspontot követelek^meg. Ebbenpilla­natban, bármennyire méltatlan legyek is rá, a magya r vallás- és köz­oktatásügy fejlődéséért a felelősséget én viselem. Az 1848:111. t.c. ^ szerint en viselem a jogi és politikai felelősséget. De ezen felelősség viseléseiéi, még egy súlyosabb, a történelmi felelősséget is kell visel­nem az eljövendő magyar nemzedék előtt, / Lelkes taps és éljenzés,/amely számon fogja kérni az én emlékemmel kapcsolatban, hogy ki volt^az a fér­fiú, aki ebben a válságos időben a magyar közoktatás fejlődéséért a fe­lelősséget viselte és teljes odaadással védelmezte-e azt. Azt a j^ogomat, hogy ezért szóltam és azt a jogomat, hogy álláspontomról'az országot mint felelős miniszter tájékoztattam, tőlem elvenni nem lehet, / Lelkes tet­szés/ Én minden kulturális intézményhez a végsőkig ragaszkodom. Ragasz­kodomaz utolsó kis óvodához is. De ha egyetemet vesztenék, akkor az len­ne a szerepem, mint annak a tengernagynak, aki nagy egységet, dreadnought­ot vesztett. Ha az ogyotomckhez szálának hozzá, elcsodálkozom, hogy sc-­kan ezekről a kérdésekről még mindig ugy vélekednek, mint szaz ev előtt. Nem akarom kétségbe vonni az úgynevezett főkoll-giumoknak nagy jelentőse­gét. Nagy tévedés azonban, ha afct hiszik, hogy itt a tanarokL^űlonos, szín-, tetikus, összefoglaló előadásban minden évben önmagukat (noMs kell meg­ismételniök. Hiszen ha az a tanár kutat, amint kell is hogy kutasson, ak­kor a lérfnijabb eredmények figyel.emmel kisérése alkalmával mmdig merül fel uj szempont is. És ha ezeket beleviszi előadásába, ha az anyagot ezek szerint mórlogeli és ismerteti, ha a kutatás legújabb ere-^mcnyeit hozzaferh tővé teszi, akkor az a főgondolat sem lesz érdektelen. De az egyetemi ok­tatás súlypontja ma a sze].lemi tudományok szemináriumaiban, a természet­tudományok laboratóriumaiban és a klinikák gyógy termeiben van, 3,hcl ^/tu­dós csekólyszámu hallgatót gyűjt maga köré és ezekkel közvetlenül foglalko­zik o Ka tehát cszncnyképűl azt állítják oda, hogy Budapesten mennyire ki vannak a tanárok használva, mert öt-hatszáz hallgat ójuk van 'akkor cn azt mondom, hogy ilyen ct-hatszázas hallgatóságból nom kerek. /Folyt-rKov./

Next

/
Oldalképek
Tartalom