Napi Hírek, 1925. február/2

1925-02-18 [0102]

§ Bukarest, február 18. Azokban az cllenzdki, félcg kisebbségi parlamenti ás politikai körökben, amelyek^Duca külügyminiszternek az utlcvél-panama ügyében tett interpelláció során elhangzott kijelentéseit még hajlandók voltak egyszerű elszólásnak minősiteni, erősen kijózanítóan hatott egyrészt a kormánysajtó megnyilatkozása^, másrészt a kamara legutóbbi ülésen Bratianu Vintila pénzügyminiszter és Vajda Sándor között folyt vita. A kormány románnyelvü félhivatalosa,a ViitoruljBuca nyilatkozatával foglalkozva a legkifejezettebben hangsúlyozza az ügy hazafias jellegét. A "cikk azzal kezdi, hogy Moldovánu képviselő bizonyos vádakat hangoztatott ismét a kormánnyal szemben, de e vádak igazolására nincs sem-_ milyen más bjzonyiéék, mint a panama-ügy egyik letartóztatottjának . Filipovicinek néhány vallomása és az a meghatalmazás, amelyet a belügyminiszter csakugyan megadott Herberger ügynöknek. A félhivatalos orgánum ezzel a védekezéssel elhallgattatni vélvén a vádakat, leszögezi, hogy Vaitoianu miniszter,- annak idején törvényjavaslatot készitett, amfejy ez idő szerint még parlamenti megszavazásra vár és amely kimondja, hogy "mindazok az idegenek vagy román alattvalók, akik kivándoroltak az ^országból, olyanoknak tekintendők, mint akik hallgatólagosan lemondottak állampolgárságukról .Ezeknek ne legyen többé joguk visszatérni és letelepedni Romániában." A lap megemliti azt is, hogy Herberger, amikor Braziliából Romániába jött, Bianu kolozsvári sziguranco^Jfőnökhöz is támogatásért fordult, aki igenis ugy vélekedett, hogy meg kell könnyíteni azoknak a jó- . módú magyaroknak a kivándorlását, akik irredentizmusuk folytán veszedelmesek az állam biztonságára. A Viitorul mindezeket természetesen az interpelláció ellen véli felhozni s ennek megfelelően végeredményben a kcvotkezőket szögezi le:"Amikor Moldovánu Viktor a narlomcnt elé hofcta i Herbcrgor ügynök ügyét-, n«m csinált creveb

e^. mi

nflhogy közvetett módon a magyar irredentizmus szolgálatába áll

ott

1

.

1

} A korríanynak a kisebbségi ügyekben táplált felfogására jellemzőneTT*cmlitik fel a kamara legutóbbi ülésén lefolyt azt a jelenetet, amidőn Bratianu Vintila pénzügyminiszter Vajdának egy gúnyos közbeszőlósára, amelyem kormánynak a jóvátételek kérdésében folytatott politikájára tett, mergesjen igy szólott oda: "Horn várhatunk más feleletet attól az embertol, aki aláirta a kisebbségeket védő egyezményt!" Vajda Sándor többek között ezt felelte: "Mindig és mindenütt, az ország, az egész világ s a történelem előtt büszkén vállalom a felelősséget azért, hogy aláirtam azt, amit a nagyhatalmak tőlünk követeltek. Teszem ezt azért, mert a román nemzet a kisebbségeknek Gyulafchérvárott sokkal többet kínált fel, mint ^ .... a nagyhatalmak azokban a serrmitmondó paragrafusokban, amelyeket.'Parisban szerkesztettek.

w Kisebbségi körökben elismeréssel adóznak ugyan Vajda Sándor e kijelentése iránt, de megjegyzik, hogy . ezt o többet a román nemzet Gyulafehérvárétt csak f e 1 k i n á 1 t a; a kisebbségek oddig még sommit sem kaptak belőle. A kolozsvári Uj Kelet vezércikkében ezeket irja: A romániai kisebbség tudott és érzett eddig is mindent, de azt még sem gondolta volna, hogy legalább bizonyos szemerem ne kötne a bukaresti urakat. Pár nap előtt Luca Irülügyminisztcr, aki - aki ugyancsak diplomata - jelentette ki szerény mosollyal, hogy a Bratianu kormány nagyon kivonatosnak tartja a kisebbségek kivándorlását. Most aztán a különben is vérmes természetű Bratianu Vihtila pénzügyminiszter mondta, hegy olyan embertől, mint Vajda, aki aláirta a kisobbségi egyezményt, Romániának nincs mit várnia. Bratianu Vintila nyilvánvalóan valami .nagyon, nagyon csúnyát akart mondani Vajdára; tehát-nem nevezte sem gyilkosnak, sem panamistának,•sem urnatolvajnak, hanem az emlitctt egyezmény aláírását vetette szemére. .. Igy tehát kimondták azt, amit n bukarestiek eddig csak gondoltak és csak csináltak. Most már egy képviselőházi ülés nyilvánosságából is tudvalevő, hogy román államférfiú Bratianuék szemében nem követhet'cl nagyobb bűnt, mintha, magáévá teszi a kisebbségek védelmét. / MTI. /